„Ma ünnepelné a 68. születésnapját Déri János, ha nem jön az a gyűlölt betegség. /De jött… Ma korán kelne, a Facebook\-on több száz jókívánság várná \(mikor elment még híre\-hamva sem volt az internetnek\) aztán egész délelőtt csörögne a telefonja\./
Aztán nyilatkozna is néhány jópofát a rádióban, jókat nevetne a műsorvezetővel, hogy jobb a 68 mint a 86, aztán ebédkor a gyerekei is felköszöntenék.
Sokáig nem is tudta, hogy nagy a baj. Az orvosok egyszerűen nem merték neki megmondani. Csak érezte. Aztán végül elmondták, hogy rák, műteni pedig nem lehet. Minden összeomlott.
Az egyik nap még az ünnepelt műsorvezető volt, az ösztönös, természetes, intellektuális és humoros Déri Jancsi, aztán pedig egy kétségbeesett ember, aki az életéért küzdött.
Mikor megtudta a fájdalmas, ijesztő diagnózist, túl sok embernek mondta el ahhoz, hogy ne tudja meg pillanatok alatt a fél ország. Mindenkit letaglózott a hír. Ő pedig kezdetben úgy érezte, az egy kapaszkodó, ha mások is vele éreznek, könnyebb lesz a harc. Nem volt könnyebb. A legtöbben elvonulnak és a családjuk körében várják a végét. Déri János élete utolsó felvételébe kezdett…”
.................
