Elhunyt Danyi Zsuzsi – a szolnoki mesék, dallamok és emberség örök hírnöke ?
Egy város most csendesebb lett. Egy hang, amely mesélt, énekelt, vigasztalt és felemelt, elnémult.Egy éve súlyos betegséget diagnosztizáltak Danyi Zsuzsinál, aki nem adta fel: mosollyal, hittel és derűvel küzdött – úgy, ahogyan mindig is élt. /Egy hónapja még jótékonysági koncertet szerveztek számára barátai az Aba\-Novák Agórában, ma azonban már csak emlékezni tudunk rá\./
Danyi Zsuzsanna, Szolnok kulturális életének egyik legmeghatározóbb alakja, hosszú betegség után hunyt el.De amit maga után hagyott – az nem csupán műsorok, mesék és könyvek sora, hanem egy egész városnyi szeretet és hála.
„Hiszem, hogy jónak lenni érdemes, és fejlődni elengedhetetlen” – vallotta magáról. Ez a mondat most különösen megrendítő, hiszen egész életét e hit mentén élte. Gyerekeknek szóló meséiben, koncertjeiben és novelláiban mindig a jóságot, az apró örömök erejét és a mindennapi emberség szépségét kereste.
Mesemondóként 1995-ben hallhatták először a hallgatók az Aktív Rádióban, később tizenöt éven át dolgozott a Szolnok Televízió kulturális szerkesztőjeként, ahol fáradhatatlanul dokumentálta a város művészeti életét. Saját műsora, a Mesepercek a gyerekek kedvence lett – itt nemcsak meséket mondott, hanem a gyerekek saját történeteit is megszólaltatta, bátorítva őket arra, hogy írjanak, álmodjanak és higgyenek magukban.
A zene különleges helyet foglalt el az életében. Több mint másfél évtizeden át dolgozott a Szolnoki Szimfonikus Zenekarral, ahol meséivel és játékaival segített a gyerekeknek megérteni és megszeretni a hangszerek varázsát.A „Csellóhercegnő” és az „Angyalszárny” című meséit a zenekar és a Légierő Zenekar előadásában ismerhette meg a közönség – ezekben a történetekben ott volt minden, ami ő maga volt: zene, lélek és szeretet. ?
Íróként sem maradt el a nyoma: Tiszai mesevirágok című kötete 25 szolnoki gyermekmesét dolgozott fel, a Szolnoki Művésztelep illusztrációival. A könyv elnyerte az Országos Városmarketing Gyémánt Díjat, de ami ennél is fontosabb: a város gyerekei az ő meséin nőttek fel.
Közösségépítőként is fáradhatatlan volt.
Amikor szeptemberben az Agórában jótékonysági koncertet rendeztek érte, a színpadon ott volt mindenki, aki valaha vele dolgozott – zenészek, táncosok, mesemondók. De legfőképpen ott volt az a szeretet, amelyet Zsuzsi évtizedeken át adott a városnak.
Ma Szolnok gyászol. De a hangja, a mosolya és az üzenete itt marad:hogy a mesék nem érnek véget, csak más hangon szólnak tovább. ?
Nyugodj békében, Danyi Zsuzsi. A Tisza partján a mesék tovább ringanak – most már érted is.
Kép forrása: Danyi Zsuzsi oldala
….
2025. október 20. (hétfő), 05:57
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.