"Megöregedtem, teher lettem a gyermekeim számára.."
Valamikor a karjaimban kerested a megnyugvást, az a személy voltam akit a legjobban szerettél, az egyetlen voltam akiben bíztál és az egyetlen személy akire szükséged volt.
/Amikor édesanyád voltam, könnyes szemmel rám nézve kérdezted meg tőlem, hogy elhagylak\-e valaha is\./
Ma már alig nézel rám, idegesít a tehetetlenségem, a szomorú valóság, zavar a jelenlétem az otthonodban, érzem azt, hogy alig várod, hogy elmenjek.
Teher lettem
Gyermekem, ma megértettem, hogy már nem vagyok az a számodra, aki voltam, én már nem érzem azt, hogy az anyád vagyok, hanem azt érzem, hogy teher vagyok a számodra.
Ma megértettem azt, hogy egy anya csak addig anya, ameddig a gyermekének szüksége van rá, de amikor neki van szüksége a gyermekére, akkor teherré válik.
Valamikor én voltam az akinek a karjaiban kerested a megnyugvást, megsimogattad az arcomat a kicsi kezeiddel és azt mondtad, hogy szeretsz engem.
Eltitkoltam volna most is a betegségem, hogy ne terheljelek a bajaimmal, de megöregedtem, már nincs erőm és nem tudom, hogyan viseljem el egyedül a bánatomat. Nem akartam, hogy tudd a fájdalmam, nem akartan, hogy tudd, hogy nem bírom, hogy már nem olyan vagyok mint régen, hogy félek. Azt akartam, hogy biztonságban érezd magad, ne tudj a felnőttek gondjairól, örülj a gyermekkornak, majd a fiatalságodnak és a családodnak.
Eltitkoltam előled a fájdalmamat, a nincstelenséget és a boldogtalanságomat, mert tudtam, hogy eljön az a nap amikor neked is meg lesz a saját bajod, de most amikor azt látom, hogy teher vagyok a gyermekemnek, csak azért imádkozom, hogy egészséges legyél és ne kerüljön sor arra, hogy a gyermekeidtől kelljen függnöd, hogy ne érezd te is azt amit én érzek most.
Az az érzés, hogy teher vagy annak az embernek akit a világon a legjobban szeretsz, akire feláldoztad az egész életed, és oda adtad volna az életed is érte, több fájdalmat okoz, mint bármilyen betegség.
Úgy tűnik, hogy az öregség és a betegség nem csak az erődet és a nyugalmadat veszi el, hanem egyedül is hagy a világban. Bocsáss meg nekem azért amiért most panaszkodom, de senki sem készített fel erre amit ma érzek. Nem volt időm megbarátkozni a gondolattal, hogy egy napon már csak teher leszek a számodra. Bocsájtsd meg nekem azt, hogy sírtam előtted, hogy otthont kerestem a házadban, hogy a lelkemet a lábaid elé tettem!
2020. december 25. (péntek), 18:11
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
