Kivették az alaptörvényből, megszűnt a társadalombiztosítás?
Ez már két éves cikk, de sajnos még mindig aktuális.
/Az ATV nemrég megismételte a Magánbeszélgetés tavaly áprilisi adását, melyben Juszt László vendége Mihályi Péter volt\./
Úgy látszik, sokan csak most szembesülnek azzal, hogy az egészségügyi és nyugdíjellátás nálunk már nem alkotmányos jog. Lehet, hogy a törvénykezési dömpingben egyre kevésbé értjük, mi történik velünk? Alapjogaink durva csorbítását sem vesszük észre? SÁNDOR ZSUZSANNA írása.
A rendszerváltás demokratikus alkotmánya alapvető jogként ismerte el a szociális biztonságot.
A Fidesz-kormány 2011-ben új Alaptörvényt alkotott, s az előbbi passzust törölte a rendelkezésekből. Helyébe ez került: „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának biztonságot nyújtson.” A különbség nem csupán stilisztikai! Az államnak már nincsenek szociális kötelességei, a „törekvéseket” pedig nyilvánvalóan nem lehet számon kérni a hatalmon.
A húsz évig hatályos alkotmány azt is előírta: „A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.” A Fidesz alaptörvényéből a társadalombiztosítás kifejezése is eltűnt.
Miért fontos ez? Mihályi Péter közgazdász szerint a társadalombiztosítás állami felelősségvállalás arra, hogy a befizetett járulékokért egészségügyi ellátás és nyugdíj jár. A rendszer alapelve az arányosság: aki jobban keres, többet fizetett be például a nyugdíjkasszába, annak több lesz a nyugdíja.
Mihályi Péter állítja, a Fidesz tudatos koncepciója, hogy kihagyta az Alaptörvényből a társadalombiztosítást. Így elhárult az alkotmányos akadálya annak, hogy például lenyúlhassák a magán nyugdíjpénztárak 3000 milliárd forintos vagyonát. A társadalombiztosítás alkotmányos felszámolása teszi lehetővé a jelenlegi „Varga-csomag” végrehajtását is, miszerint a banki kamatok után is egészségügyi adót kell majd fizetnünk.
De az új Alaptörvény alapján volt végrehajtható 400 ezer rokkant eddigi járandóságainak a megvonása, valamint az is, hogy visszamenőleges hatállyal megszüntették a rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíját.
Az állam öncélúan dönt arról is, hogy a befizetett járulékokat mire fordítja. A munkaadók korábban 27 százalékos társadalombiztosítási járulékot fizettek minden alkalmazottjuk után. Ezt a pénzt a központi büdzsében nem lehetett más célokra felhasználni. Két éve a Fidesz ezt a járulékot szociális adóvá alakította át.
Miközben az állam senkiért nem vállal szociális kötelezettséget, annál több kötelességet hárít át az állampolgárokra. Az Alaptörvény azt is kimondja: „Mindenki felelős önmagáért lehetősége és képessége szerint köteles az állami közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni.”
Nem lenne ezzel gond, ha olyan társadalombiztosítási rendszer működne nálunk, mint például a németeknél. Mihályi Péter említi: ott az állam kevés járulékot szed be, és alacsony nyugdíjat fizet.
Tegyük hozzá: nálunk nem csak az a baj, hogy a társadalombiztosításra befolyt pénzekkel az állam önkényesen hazardíroz. Az unortodox gazdaságpolitika az öngondoskodás esélyétől is megfoszt milliókat. Nemcsak a magán nyugdíjpénztárak, vagy most éppen a takarékszövetkezetek államosítása példa erre. A sorozatos banki adóemelések terheit a pénzintézetek az ügyfelekre hárítják át. Így történhet meg az az abszurd helyzet, hogy a bankfióknál lekötött pénzünk csökken: a teherköltségek levonása után kevesebbet kapunk vissza, mint amennyit befizettünk.
Az Orbán-kormány azonban ezekkel az intézkedésekkel teremti meg a rezsicsökkentéshez, és a többi kampány-osztogatásokhoz szükséges forrásokat. A választási győzelemnek, a hatalom megtartásának minden mást alárendel. Miközben szociális bomba ketyeg. Ha az állam nem garantálja a szociális biztonságot, ugyanakkor öngondoskodásra képtelenné teszi az embereket, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Gazdasági, morális csődhöz vezet, ha generációk tanulják meg: az államra nem szabad pénzt bízni, mert abból nem lesz sem egészségügyi ellátás, se nyugdíj.
Forrás: www.168ora.hu
2016. július 31. (vasárnap), 17:59
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.