Kutas László 1936-ban született Budapesten, a soproni Berzsenyi Dániel Líceumban érettségizett 1954-ben. /Felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1954 és 1960 között Gyenes Tamás, majd Pátzay Pál növendéke volt\./
A szobrász- és éremművész, a domborművek és köztéri szobrok mellett a kisplasztikák, illetve az emlékérmek terén is elsőrangú, szellemes komponálás, választékos anyaghasználat és kivételes formaérzék jellemezte tervezőművészete elismeréseként Kossuth-díjat vehetett át március 15-én.
Elődjei mellett számos köztéri alkotása köti Sopronhoz. Egyebek mellett mellszobrok, emléktáblák, a Winkler Barnabással közös balfi Szerb Antal emlékhely, a soproni németek 1936-os kitelepítésének emlékműve, a papréti holokauszt emlékmű, valamint a Fő téri Thurner Mihály szobor. A közösségi nyilvántartás szerint 41 soproni közalkotása született, több, mint az országban bárhol összesen.
Kutas László 87 éves volt.
Áprilisban a közmédia műsora készített riportot a művésszel, aki visszaemlékszik a soproni bombázások idején eltöltött gyermekévek alatt szerzett inspirációkra is. Arról beszélt, visszatért piliscsabai református gyülekezethez, ami bölcsője volt a keresztény hitének. Hitehagyottként élt, de a gyerekkori helyszínén újra megtalálta a lelki közösséget.
