Nem mondatják le Sulyok Tamást, sokkal megalázóbb dolog várhat rá: Megvan a jogalap a megfosztáshoz

Nem mondatják le Sulyok Tamást, sokkal rosszabb várhat rá: Megvan a jogalap a megfosztáshoz

Sulyok Tamás helyzete egyre kényesebb, Vörös Imre szerint alkotmányos alapja lehet a megfosztási eljárásnak

/Sulyok Tamás köztársasági elnök körül egyre súlyosabb közjogi vita bontakozik ki, miközben a Fidesz\-közeli jogászok és politikai megszólalók továbbra is azt hangoztatják, hogy az államfő gyakorlatilag elmozdíthatatlan\./

Vörös Imre volt alkotmánybíró azonban egészen másként látja a helyzetet, és álláspontja szerint Sulyok Tamás alkotmánysértést követett el, ezért meg lehet indítani vele szemben a tisztségtől való megfosztásra irányuló eljárást.

Ez nem egyszerű politikai üzengetés, nem közösségi médiás odamondás, hanem egy volt alkotmánybíró súlyos jogi álláspontja. Vörös Imre a Klubrádióban arról beszélt, hogy Sulyok Tamás esetében nem feltétlenül egyetlen konkrét paragrafus látványos megszegését kell keresni, hanem azt kell vizsgálni, hogy köztársasági elnökként hozzájárult-e ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása kilépjen a jogállami keretek közül.

A kérdés lényege tehát nem csupán az, hogy az államfő aláírt-e egy-egy jogszabályt, vagy hallgatott-e bizonyos ügyekben, hanem az, hogy teljesítette-e azt az alkotmányos kötelességét, amely a köztársasági elnöki tisztség egyik legfontosabb alapja. A köztársasági elnök ugyanis nem puszta protokollszereplő, nem csak ünnepi beszédek és kézfogások szereplője, hanem az Alaptörvény szerint őrködnie kell az államszervezet demokratikus működése felett.

Ez a mondat nem díszítés, nem ünnepi panel, hanem alkotmányos kötelezettség. Ha az államfő ezt nem látja el, vagy a hatalom jogállami garanciákat gyengítő lépései mellett némán asszisztál, akkor Vörös Imre értelmezése szerint felmerülhet a közjogi felelőssége.

Ez már nem egyszerű politikai vita, hanem közjogi súlyú ügy, amely akár történelmi jelentőségű eljáráshoz is vezethet.

Vörös Imre szerint Sulyok Tamás több olyan döntésnél vagy mulasztásnál sem lépett, ahol államfőként igenis lett volna alkotmányos felelőssége. Ilyen ügyként került elő a gyülekezési jogot érintő, Pride-dal kapcsolatos szigorítás, valamint az Alaptörvény tizenötödik módosításának átengedése is. A bírálat lényege egyszerű: ha egy köztársasági elnök olyan folyamatokat enged át, amelyek a jogállami garanciákat gyengítik, akkor nem bújhat el azzal, hogy csak formálisan aláírt vagy hallgatott.

Egy államfőnél a hallgatás is lehet politikai tett, a mulasztás pedig alkotmányos súlyú kérdéssé válhat. Vörös Imre értelmezése szerint éppen ezért Sulyok Tamás ügye már nem kezelhető úgy, mintha kizárólag politikai nyomásgyakorlásról lenne szó. A kérdés ennél sokkal nagyobb: meg lehet-e állapítani, hogy a köztársasági elnök a tisztsége gyakorlása során olyan módon járt el vagy mulasztott, amely alkotmányos felelősséget vet fel.

A Fidesz szerint lehetetlen, Vörös Imre szerint viszont van jogi út Sulyok Tamás megfosztására

A kormánypárti oldal egyik fő érve eddig az volt, hogy Sulyok Tamás elmozdítása politikailag és jogilag is szinte lehetetlen. Ezt az állítást azonban Vörös Imre most éppen a jog oldaláról bontotta meg. Szerinte az Alaptörvény maga is ismeri a megfosztási eljárást, vagyis nem igaz, hogy a köztársasági elnök érinthetetlen lenne, és nem igaz az sem, hogy vele szemben ne létezne alkotmányos felelősségre vonási út.

A szabály valóban létezik. A köztársasági elnökkel szemben megfosztási eljárás indítható, ha felmerül, hogy tisztsége gyakorlásával összefüggésben szándékosan megsértette az Alaptörvényt vagy valamely törvényt, illetve szándékos bűncselekményt követett el. Az eljárást az Országgyűlés indíthatja, a végső döntést pedig az Alkotmánybíróság hozza meg. Az Alkotmánybíróság saját tájékoztatója is rögzíti, hogy ilyen eljárás az Alaptörvény 13. cikke alapján lefolytatható.

Vagyis a vita innentől nem arról szól, hogy van-e ilyen jogi lehetőség. Van. A valódi kérdés az, hogy a parlamenti többség hajlandó-e végigvinni ezt az utat, és az Alkotmánybíróság hogyan döntene egy ilyen történelmi súlyú ügyben. Ez nem egy gyors politikai döntés, nem egy egyszerű bizalmi szavazás, hanem a magyar közjog egyik legsúlyosabb eljárása.

A köztársasági elnök megfosztása rendkívüli, magas küszöbökkel védett közjogi mechanizmus. Az országgyűlési képviselők egyötöde kezdeményezheti az eljárást, az Országgyűlésnek pedig kétharmados többséggel kell döntenie arról, hogy az ügyet az Alkotmánybíróság elé viszi. Ez azt jelenti, hogy nem elég a politikai akarat, nem elég az elégedetlenség, és nem elég az sem, ha egy új többség más államfőt szeretne.

A döntést részletesen meg kell indokolni. Konkrét alkotmányos és törvényi sérelmeket kell megjelölni, és be kell mutatni, hogyan függnek össze ezek az elnöki tisztség gyakorlásával. Nem lehet pusztán azt mondani, hogy Sulyok Tamás politikailag vállalhatatlan, vagy hogy az új politikai korszak más személyt kívánna a köztársasági elnöki székben.

A megfosztási eljárás nem politikai rövidzár, hanem közjogi csúcseljárás.

Ha a parlament megindítja az eljárást, az államfő jogköreinek gyakorlása az eljárás idejére felfüggeszthető. A végső szót azonban az Alkotmánybíróság mondja ki. Az Alaptörvény szerint, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a köztársasági elnök közjogi felelősségét, megfoszthatja tisztségétől. Ezért különösen súlyos Vörös Imre álláspontja, mert ezzel a „Sulyok elmozdíthatatlan” kijelentés már nem áll olyan biztos lábakon, mint ahogy azt a kormánypárti oldal eddig sugallta.

Ha Sulyok Tamás jogköreit felfüggesztenék, Forsthoffer Ágnes vehetné át átmenetileg az államfői feladatokat

Amennyiben a megfosztási eljárás megindulna, és Sulyok Tamás jogköreinek gyakorlását felfüggesztenék, az államfői feladatokat átmenetileg az Országgyűlés elnöke látná el. Ez jelen állás szerint Forsthoffer Ágnest jelentené. Politikai szempontból ez hatalmas fordulat lenne, mert a Fidesz által választott köztársasági elnök felfüggesztése önmagában is földrengésszerű fejlemény lenne, az pedig különösen erős szimbolikus jelentőséggel bírna, ha az államfői jogkörök átmenetileg a Tisza-korszak egyik új arcához kerülnének.

Ez nem csupán személyi változás lenne, hanem annak a jele is, hogy a hatalomváltás nem állt meg a kormányalakításnál. A közjogi rendszer legfelső szintjén is elkezdődhetne az elszámolás azzal, hogy kik és milyen szerepet játszottak az Orbán-korszak bebetonozásában.

Sulyok Tamás ügye ezért messze túlmutat egyetlen személy sorsán, mert arról is szól, hogy az új politikai korszak hogyan viszonyul a korábbi hatalom által hátrahagyott közjogi szerkezethez.

Magyar Péter többször felszólította Sulyok Tamást és több állami intézmény vezetőjét a távozásra. Az indoklás lényege az volt, hogy ezek a szereplők az Orbán-rendszer közjogi tartóoszlopai voltak, ezért az új korszak hiteles működéséhez nem maradhatnak érintetlenül a helyükön. Sulyok Tamás eddig nem jelezte, hogy önként távozna, sőt korábban a Velencei Bizottsághoz is fordult, hogy nemzetközi alkotmányjogi fórum adjon véleményt a kialakult helyzetről.

Ez világosan mutatja, hogy az államfő nem egyszerű politikai nyomásként, hanem közjogi konfliktusként kezeli az ügyet. Most viszont Vörös Imre megszólalása új fejezetet nyitott, mert ha valóban van jogalap a megfosztáshoz, akkor a vita már nemcsak arról szól, illik-e Sulyok Tamásnak lemondania, hanem arról is, megindítható-e vele szemben a legkeményebb alkotmányos eljárás.

A köztársasági elnök felfüggesztése politikailag rendkívül erős üzenet lenne. Azt jelezné, hogy az új többség nem csupán kormányzati szinten akar változást, hanem a közjogi rendszer legfelső pontjain is meg akarja vizsgálni, kik maradhatnak a helyükön. Ebben a helyzetben Forsthoffer Ágnes átmeneti szerepe nem csupán technikai kérdés lenne, hanem politikai jelkép is.

A Fidesz számára ez különösen kellemetlen helyzetet teremtene, mert az eddig bebetonozottnak hitt közjogi pozíciók egyike kerülne komoly nyomás alá.

A Tisza-oldal számára viszont ez lehetne az első nagy bizonyíték arra, hogy az új rendszer nemcsak beszél az elszámoltatásról, hanem közjogi eszközökkel is kész fellépni. Sulyok Tamás ügye így az új korszak első nagy közjogi próbája lehet.

A „bebetonozott” szabályok problémája nemcsak Sulyok Tamásról szól, hanem az egész közjogi örökségről

Vörös Imre álláspontja nem merül ki Sulyok Tamás személyében. A volt alkotmánybíró régóta arról beszél, hogy a magyar közjogi rendszer tele van olyan szabályokkal, amelyeket a korábbi hatalom saját túlélése érdekében épített be az Alaptörvénybe és a sarkalatos törvényekbe. Szerinte ezeket nem lehet úgy kezelni, mintha teljesen semleges, tiszta jogállami normák lennének, ha eredeti céljuk az volt, hogy a korábbi hatalom emberei és intézményei a választási vereség után is megőrizzék befolyásukat.

Ez a gondolat különösen fontos a jelenlegi politikai helyzetben. A Tisza-kormány és kétharmados parlamenti többsége előtt ugyanis az egyik legnagyobb kérdés az, hogyan lehet lebontani a NER közjogi örökségét úgy, hogy közben ne sérüljön az a jogállamiság, amelyet helyre akarnak állítani. Ez vékony jég, de nem lehet úgy tenni, mintha a probléma nem létezne. Ha egy rendszer saját túlélésére épít be szabályokat, akkor az új többségnek döntenie kell arról, hogy ezeket érinthetetlennek tekinti-e, vagy alkotmányos eszközökkel hozzányúl.

Vörös Imre válasza világos: a jogállamiságot korlátozó, hatalommentő szabályokat nem lehet érinthetetlenként kezelni csak azért, mert az Alaptörvény részévé tették őket.

Ez erős állítás, és biztosan komoly vitát vált ki. A másik oldal azt fogja mondani, hogy ez veszélyes precedens, mert egy új többség politikai alapon nyúlna hozzá a közjogi berendezkedéshez. A támogatók viszont azt mondják: éppen az volt a veszélyes precedens, amikor a korábbi hatalom saját embereivel és sarkalatos szabályaival próbálta túlélni a választási vereséget.

Sulyok Tamás ügye ezért nem csupán arról szól, hogy egy köztársasági elnök marad-e vagy távozik. Arról is szól, hogy az új politikai korszak mit kezd azokkal az intézményi örökségekkel, amelyek a korábbi rendszer stabilitását szolgálták. Ha a köztársasági elnököt valóban közjogi felelősség terheli azért, mert nem őrködött megfelelően az államszervezet demokratikus működése felett, akkor az ügy túlmutat a személyén, és az egész rendszer működését érinti.

A vita egyik oldala szerint a közjogi tisztulás elkerülhetetlen, mert az új korszak nem indulhat úgy, hogy a régi rendszer kulcsfigurái változatlanul a helyükön maradnak. A másik oldal szerint viszont ez veszélyes út, mert ha egy új többség politikai alapon nyúl hozzá a közjogi pozíciókhoz, akkor azzal maga is gyengítheti a jogállamiságot. Pont ettől válik Sulyok Tamás ügye különösen nehézzé: egyszerre jogi, politikai és erkölcsi kérdés.

Vörös Imre megszólalása azért fontos, mert a vitát nem a pártpolitikai üzengetés szintjén tartja, hanem jogi keretbe helyezi. Azt állítja, hogy nem elég azt mondani: Sulyok Tamásnak politikailag távoznia kellene. Azt kell megvizsgálni, hogy a köztársasági elnök tisztsége gyakorlásával összefüggésben megsértette-e az Alaptörvényt vagy valamely törvényt. Ha igen, akkor nem lemondatásról, hanem megfosztási eljárásról lehet beszélni.

Nem automatikus bukás, de Sulyok Tamás már nem tűnik érinthetetlennek

Fontos kimondani: Sulyok Tamás megfosztása nem automatikus, és nem dől el egy rádióinterjúban. Vörös Imre véleménye súlyos szakmai álláspont, de nem helyettesíti a parlamenti döntést és az Alkotmánybíróság eljárását. A megfosztási eljárás megindításához politikai akarat, részletes jogi indoklás, parlamenti döntés és alkotmánybírósági vizsgálat kell. Ez hosszú, komoly és rendkívüli súlyú folyamat lenne.

Ugyanakkor az is világos, hogy a „Sulyok elmozdíthatatlan” állítás ezek után nehezebben tartható. A jogi út létezik, a politikai többség adott lehet, a szakértői érvelés pedig megszületett. Innentől kezdve a köztársasági elnök helyzete politikailag sokkal gyengébb, mert már nemcsak Magyar Péter és a Tisza mondja, hogy távoznia kellene, hanem egy volt alkotmánybíró is azt állítja: a megfosztási eljárásnak lehet alkotmányos alapja.

Ez a különbség óriási. A lemondás politikai döntés lenne Sulyok Tamás részéről. A megfosztás viszont közjogi eljárás, amelyben a parlament és az Alkotmánybíróság mondaná ki, hogy az államfő közjogi felelőssége megállapítható-e. Ezért mondható, hogy Sulyok Tamásra nem egyszerűen lemondatási nyomás várhat, hanem sokkal súlyosabb közjogi próbatétel.

A következő hetek egyik legnagyobb kérdése az lesz, hogy a Tisza-többség lép-e. Ha igen, a magyar közjog egyik legdrámaibb eljárása indulhat meg. Egy ilyen ügy nemcsak Sulyok Tamásról szólna, hanem arról is, hogyan számol el egy új politikai korszak a régi rendszer „bebetonozott” közjogi örökségével.

A támogatók szerint ez szükséges tisztulás lenne. A kritikusok szerint veszélyes politikai nyomásgyakorlás. A döntést végül nem publicisták, nem kommentelők és nem pártszóvivők hozzák meg, hanem a parlament és az Alkotmánybíróság. Ezért a vita most már sokkal magasabb szintre lépett annál, minthogy Sulyok Tamás sérthetetlen-e vagy sem.

A kérdés ma már inkább az, hogy mikor, milyen indoklással és milyen alkotmányos érvekkel indulhat meg vele szemben az eljárás. Ha Vörös Imrének igaza van, akkor a Fidesz egyik legfontosabb közjogi biztosítéka komoly veszélybe került. Sulyok Tamás pedig már nem csak politikai nyomás alatt áll, hanem olyan közjogi helyzetben, amely akár a tisztségét is veszélybe sodorhatja.

2026. június 08. (hétfő), 16:05

Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.

Előző

Következő

Hirdetés