Az elmúlt napokban nagy figyelmet kapott két, a mélyszegénységgel kapcsolatos, igen hasonló következtetésekre jutó eszmefuttatás: az egyik a Gumiszoba nevű Facebook-oldal Itt ne cigáyozz, bazdmeg! /című cikke, amely a roma nők helyzetét elemzi\./
A témát sokkal direktebb módon tárgyalja a másik anyag, Puzsér Róbert Fehérek és cigányok II. című videója. A videó szintén többek között azt feszegeti: humánus-e, ha a társadalom hagyja, sőt, támogatja, hogy több és több gyerek szülessen rendkívüli nyomorba, tudatlanságba, normális kilátások nélkül?
A válasz mindkét esetben: nem. A két anyag közös üzenete, hogy lépéseket kell tenni az ellen, hogy a leglecsúszottabb réteg vállalja az országban a legtöbb gyereket, mert azzal csak mindenki veszít. A Gumiszoba posztja szerint a megoldást a nevelés jelentené.
Negatív családi pótlék?Puzsér videójában a családi pótlék intézményének megy neki: szerinte az, hogy az állam családi pótlékot fizet a mélyszegénységben élőknek is, egyszerűen embertelen. Ezzel tulajdonképpen bátorítja az ilyen családokat, hogy vállaljanak még több gyereket – akikre persze jó eséllyel ugyanaz a kilátástalan, emberhez méltatlan élet vár, mint a szüleikre. Puzsér ezért azt javasolja, bizonyos vagyoni-szociális szint alatt szüntessék meg a családi pótlékot, sőt, legyen helyette egyfajta negatív családi pótlék: „Múlt évben nem szültél gyereket a nyomorba? Abortuszod se volt? Parancsolj, itt a támogatás.”
Első ránézésre elég cinikusnak tűnik ez a hozzáállás.
Ha azonban ez a réteg rejtett erőforrás, akkor az államnak egyszerűen nincs terve, vagy eszköze az erőforrás kihasználására. Volt olyan a történelem során, hogy egy nagyszámú, szegény réteg emelkedőben volt, gondoljunk csak a 19.
Gyerekek nyomorát finanszírozzukVisszatérve Puzsér felvetésére: ő a videóban nem nemzetgazdasági megfontolások miatt javasolja a negatív családi pótlék bevezetését, hanem humánus okokból. Szerinte azt támogatni, hogy még több gyerek szülessen teljes nyomorba és kilátástalanságba – jelenleg ugyanis ehhez járul hozzá a családi pótlék – velük szemben is embertelen és erkölcstelen.
És ez nem is lehet vita tárgya. A családi pótlék rendszere elvileg a szegénység csökkentésére, a rászorulók támogatására lett kitalálva, ehhez képest jelenleg pont azt segíti elő, hogy egyre többen éljenek nyomorban.
De vajon a Puzsér által javasolt negatív családi pótlék lenne a megoldás? A válaszhoz előbb azt kellene kideríteni, miért van az, hogy a legszegényebb cigány családok a nagy nyomor ellenére is rendkívül sok gyereket vállalnak? Az egyik közismert magyarázat a „megélhetési gyerekszülés”: eszerint csupán anyagi megfontolásból vállalnak 5-6 gyereket, hogy beszedhessék utánuk a családi pótlékot. Amennyiben valóban erről van szó, valóban megoldást jelentene a negatív családi pótlék.
Hirdetés
Megélhetési gyerekvállalás, vagy valami más?Azonban ha hihetünk „Gumiszoba” írásának, a probléma ennél bonyolultabb. Mint írja: „náluk nincs fogamzásgátlás. Meg se engedik nekik. Vagy nem tudják kifizetni. Vagy nem tudják, mi az. Amelyik lány nem szül, az megy kurvának, de legalábbis megvetik. (…) A kislányok arra vannak trenírozva, hogy az élet értelme a szülés. Büszkén jönnek be, hogy megszületett az ötödik kistestvérük, és senki nem mondja nekik, hogy ez valójában szörnyű nagy teher.
Mit eredményezne ebben az esetben a negatív családi pótlék? Vagy azt, hogy az érintettek nem mennének bele az alkuba, és ugyanúgy összehoznának családonként 5-6 gyereket, akiket még kevesebb pénzből próbálnának eltartani. Vagy, ami még rosszabb, felvennék a gyermektelenségért járó pénzt, de közben ugyanúgy szülnének még gyerekeket, csak titokban. Ez még az eddiginél is rosszabb helyzetet eredményezne: gyerekek tömegei kerülnének ki teljesen az állam látóteréből, hiszen a szülők nem regisztrálnák őket, így nem jutnának oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz. Talán lassulna a mélyszegény réteg növekedése – az állami statisztikákban mindenképp, hiszen a gyerekeket nem regisztrálnák – viszont felnőne egy még az eddiginél is kevésbé szocializált, teljes mértékben a társadalmon kívül nevelkedő generáció.
Az is lehetséges, hogy a sokgyerekes családmodell eredetileg anyagi okokból terjedt el (ld. megélhetési gyerekvállalás), mára azonban a nyomortelepi kultúra részévé, erkölcsi normává vált, hogy a nőknek sok gyereket kell szülniük. Láthattunk már hasonlót a történelmünk során. Az ormánsági egykézés eredetileg azért alakult ki, mert a földbirtokok már annyira elaprózódtak, hogy azokat lehetetlen volt a hagyományos módon felosztani kettő vagy több testvér között – az ormánsági családok ezért inkább csak egy-egy gyereket vállaltak, hogy az örökléskor egyben maradjon a birtok. Később az egy-, vagy maximum kétgyerekes családmodell társadalmi normává vált, az emberek lenézték, erkölcstelennek tartották azokat, akiknél több gyerek született, és eddigre talán senki nem emlékezett már arra, eredetileg miért is indult el az egykézés. Lehet, hogy jelenleg hasonló a helyzet a sokgyermekes cigány családokkal? Ha igen, hosszú távon talán megoldást jelenthet a negatív családi pótlék, rövid távon viszont biztos, hogy előjönnének a fentebb leírt problémák. Ezek megoldására az államnak alaposan fel kellene készülnie, alsó hangon 15-20 évig készen kell állnia az eltitkolt gyerekek felkutatására és a társadalomba való integrálására.
Nehéz egyébként erről a témáról nyíltan beszélni, a kérdéskört rengeteg rossz beidegződés terheli. Az egyik az, hogy a dolgot sokan mindenképpen etnikai dimenzióba szeretnék helyezni. Ez azonban a legtöbb esetben inkább árt, mint használ. A Jobbik és holdudvara valami hatalmas, felszabadító tabudöntésnek állítja be, hogy ők „ki merik mondani”: ezeknek az embereknek, akikről végig beszéltünk – nyomorban élő, tanulatlan, generációk óta munkanélküli, a kiutat gyakran a bűnözésben látó személyek – nagy része cigány. (Aztán persze hozzáteszik, hogy amúgy nem a bőrszínt nézik, csak azt, hogy ki törvénytisztelő és ki nem.) Ez tényleg így van, csak ettől egyáltalán nem kerültünk közelebb a megoldáshoz, sőt. Ha a kérdéskört kényszeresen etnikai dimenzióba helyezzük, az olyan felvetések, mint Puzséré, hirtelen valami egészen sötét fajvédő javaslatnak tűnnek, holott ő pont azt mondja, nem a cigányoknak, hanem általában a nyomorban élőknek kell negatív családi pótlékot fizetni. Ha bevezetnék, sajnos biztosan akadna jó néhány ember, aki ezt valamiféle rasszista törvényként értelmezné, csak azért, mert történetesen nagyrészt cigányokat érint – ők ugyanúgy a probléma részei.
Akármennyire kényelmetlen, ha erről a kérdéskörről beszélünk, másodlagos dolognak kell tekintenünk, hogy a társadalmon kívüli életmódot élő réteg milyen arányokban milyen származású. A megoldás szempontjából (mert ezen kéne végre gondolkodni a „ki a felelős”-játék helyett) csak az számít, hogy országunkban tömeges egy olyan kulturális mintázat, amelyben elterjedt a bűnözés, általános a nők alávetése és elképzelhetetlen a produktív életmód. Az meg már tök mindegy, hogy az ilyen mintázatok hordozóinak milyen a bőrszíne, milyen nyelvet beszélnek. Az államnak ez ellen a jelenségek ellen – nem a cigány kultúra, mint olyan, hanem a fent leírt kulturális mintázatok ellen – fel kell fellépni, és ha lehet, akadályozni annak átöröklődését, terjedését.
2020. január 20. (hétfő), 08:45
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.