Újabb megdöbbentő részletek kerültek elő a Nemzeti Kulturális Alap pénzosztási botrányából. /A vizsgálatok ezúttal a Pócs János fideszes országgyűlési képviselő családi birtokára bejegyzett Jász Nemzet Egyesülethez vezettek\./
A hivatalos dokumentumok alapján a programokat megtartották, a vállalt feladatokat elvégezték, és a megnevezett előadók is színpadra léptek. Csakhogy a beszámolókban szereplő ismert fellépők közül többen azt állítják: soha nem léptek fel az egyesület rendezvényein, sőt tudomásuk szerint még ajánlatot sem kértek tőlük.
Tóth Vera, Szulák Andrea és az Alma együttes képviselői is értetlenül állnak az ügy előtt. Nevük szerepelt a papírokban, az elszámolások szerint a rendezvények „maradéktalanul” megvalósultak, a művészek viszont azt közölték, hogy sehol sem voltak.
A közpénz ezek szerint legalább a dokumentumok világában olyan koncertet is képes finanszírozni, amelyen a feltüntetett fellépőknek még csak megjelenniük sem kell.
Papíron megtartották a koncerteket – az előadók szerint meg sem keresték őket
A 2021-ben alapított Jász Nemzet Egyesület két nagyszabású kulturális program megrendezésére kapott jelentős állami támogatást. A Nemzeti Kulturális Alapnak benyújtott szakmai elszámolások szerint a rendezvények rendben lezajlottak, a tervezett előadók felléptek, a vállalt feladatokat pedig teljesítették.
A dokumentációban Tóth Vera, Szulák Andrea és az Alma együttes neve is szerepelt. A művészek, illetve menedzsmentjük azonban a sajtó megkeresésére azt közölték: nem léptek fel az érintett rendezvényeken, és tudomásuk szerint a Jász Nemzet Egyesület még ajánlatot sem kért tőlük.
Ez már nehezen magyarázható egyszerű adminisztrációs pontatlansággal. Egy előadó nevét véletlenül el lehet írni egy plakáton, de több ismert művészt feltüntetni egy állami támogatás hivatalos szakmai elszámolásában egészen más kategória.
Amennyiben bebizonyosodik, hogy a beszámolókban valótlanul szerepeltek fellépések vagy előadói költségek, annak súlyos büntetőjogi és közpénzügyi következményei lehetnek. Ennek megállapítása azonban a nyomozó hatóság, később pedig a bíróság feladata. Addig minden érintettet megillet az ártatlanság vélelme.
A történet egyik legmegdöbbentőbb része, hogy az egyesület elszámolásában nem részleges teljesítésről, műsorváltozásról vagy lemondott fellépésről írtak. A dokumentumok szerint a programok „maradéktalanul, a terveknek megfelelően” valósultak meg.
Ez a mondat különösen furcsán hangzik úgy, hogy a megnevezett sztárfellépők egy része azt állítja: nem volt ott, nem szerződött az egyesülettel, és még csak nem is hallott az érintett rendezvényről.
Egy támogatási elszámolásban nem dekorációként szerepelnek a művészek nevei. A fellépők tiszteletdíja, utazása, technikai igénye, szállítása és a teljes produkció megszervezése jelentős költségtételt jelenthet. Ha ezekre hivatkozva fizettek ki vagy igazoltak közpénzt, akkor pontosan tisztázni kell, ki kapta meg az összeget, milyen szerződés alapján és milyen teljesítés ellenében.
A pénz ugyanis nem tűnhet el pusztán attól, hogy egy papíron ott áll Tóth Vera vagy Szulák Andrea neve. A szerződéseknek, számláknak, teljesítési igazolásoknak és banki utalásoknak pontosan követhetővé kellene tenniük a támogatás útját.
A fellépések körüli ellentmondások mellett más furcsaságokat is találtak az egyesület beszámolóiban.
A sajtó azonban nem talált működő hivatalos weboldalt vagy Facebook-oldalt, és az elszámolt arculati elemek sem jelentek meg a korábbi rendezvények nyilvános kommunikációjában. Nem találtak olyan könnyen azonosítható online felületet sem, amely egyértelműen igazolta volna a támogatott fejlesztések elkészítését és használatát.
Ez önmagában még nem bizonyítja, hogy a felsorolt munkák nem készültek el. Egy honlapot időközben megszüntethettek, egy közösségi oldalt törölhettek, az elkészített arculatot pedig végül nem feltétlenül használták.
Egy közpénzből támogatott projekt esetében azonban nem az újságíróknak kellene régészeti ásatást folytatniuk egy eltűnt honlap után. Az egyesületnek kellene bemutatnia, mit rendelt meg, kitől rendelte meg, mennyit fizetett érte, mikor készült el, és hol található vagy korábban hol volt elérhető az elkészült munka.
Ha valóban létrejött weboldal, arculat vagy közösségi felület, annak rendszerint maradnak nyomai: szerződés, számla, teljesítési igazolás, tárhely-előfizetés, domainbejegyzés, képernyőmentés vagy archivált tartalom.
A feltárt adatok szerint olyan eset is előfordulhatott, amikor a Jász Nemzet Egyesület egy másik alapítvány által elnyert és megvalósított programot saját eredményeként tüntetett fel a beszámolójában.
Ha ez valóban így történt, az már a kulturális pályázati rendszer ellenőrzésének súlyos kudarcát mutatná. Felmerül a kérdés, hogyan fogadhattak el olyan dokumentációt, amelyben egy másik szervezet projektje szerepelt saját teljesítésként. Ki ellenőrizte a rendezvény helyszínét, a szerződéseket, a fellépők listáját, a számlákat és a teljesítési igazolásokat?
A jelek szerint sokáig elegendő lehetett beadni egy megfelelően kitöltött dokumentumot, miközben a valóságot senki nem kérte számon kellő alapossággal.
A közpénz elköltése azonban nem kreatív írásgyakorlat. Egy koncert vagy megtörtént, vagy nem. Egy előadó fellépett, vagy nem lépett fel. Egy honlap elkészült, vagy nem készült el. Ezt még a legbonyolultabb pályázati nyelven sem lehet félreérteni.
Pócs János birtokára vezetnek a szálak – a képviselő nem válaszolt a kérdésekre
A Jász Nemzet Egyesület székhelye Pócs János családi birtokán található.
Az egyesület által elnyert állami támogatások jelentős része ráadásul olyan rendezvényekhez kapcsolódott, amelyek Pócs politikai és választókerületi tevékenységének látványos elemei voltak. Ezek közé tartozott a Jászsági Aratónap és a Jász Világtalálkozó is.
Mindez nem bizonyítja, hogy Pócs János személyesen részt vett volna bármilyen szabálytalanságban. A képviselőt a közölt információk alapján nem gyanúsították meg, büntetőjogi felelősségét pedig semmilyen bíróság nem állapította meg.
Politikai felelőssége azonban már most is felmerülhet. Egy hozzá ennyire szorosan kötődő, a családi birtokára bejegyzett szervezet mintegy 150 millió forintnyi közpénzt használt fel, miközben a beszámolókban olyan művészek neve szerepelhetett, akik saját állításuk szerint soha nem jártak az eseményeken.
Erre politikai értelemben aligha elegendő válasz az, hogy folyamatban van a nyomozás. A közvélemény joggal várhatna világos magyarázatot arra, milyen kapcsolatban állt Pócs János az egyesülettel, tudott-e a támogatott programokról, és miért éppen a családi birtokára jegyezték be a szervezetet.
Az újságírók először írásban keresték a fideszes képviselőt, de nem kaptak választ. Később a parlament folyosóján érték utol, ahol Pócs elismerte, hogy szándékosan nem reagált a kérdésekre.
Hallgatását azzal indokolta, hogy a birtokára bejegyzett egyesületet közvetlenül érintik az NKA pénzosztása miatt indult rendőrségi és ügyészségi vizsgálatok. Ez jogi szempontból érthető óvatosság lehet, politikailag azonban nehéz helyzetet teremt.
Pócs hosszú éveken keresztül szeretett kamerák előtt szerepelni, kemény mondatokat mondani, másokat elszámoltatni és ítéletet hirdetni. Most, amikor a saját birtokára bejegyzett szervezet pénzügyeiről kellene beszélnie, hirtelen elnémult.
A kamera addig volt barát, amíg másokat vett.
Orbán Viktor az NKA-eljárást politikai boszorkányüldözésnek nevezte, és azt állította, hogy az érintettek csupán szétosztották a kultúrára megszavazott pénzt. A mostani ügy azonban éppen azt a kérdést veti fel, hogy valóban a kultúrához és a megnevezett művészekhez jutott-e el a támogatás.
Tóth Vera, Szulák Andrea és az Alma együttes neve önmagában még nem koncert. Egy nem létező vagy nem megtalálható honlap nem igazol digitális fejlesztést. Egy másik szervezet rendezvénye pedig nem változik saját teljesítménnyé attól, hogy valaki bemásolja egy beszámolóba.
Ha a művészek állításai helytállók, akkor itt nem a magyar kultúra támogatásáról, hanem annak díszletként történő felhasználásáról beszélhetünk.
A hatóságok feladata lesz kideríteni, hová került a 150 millió forintnyi támogatás, készültek-e valótlan tartalmú elszámolások, kik írták alá a dokumentumokat, és kik tudhattak az esetleges ellentmondásokról.
A nyomozás során azt is tisztázni kell, léteznek-e a feltüntetett fellépésekhez kapcsolódó szerződések, számlák és teljesítési igazolások. Ha igen, meg kell állapítani, kikkel kötötték meg ezeket, ki kapta meg a pénzt, és milyen valós szolgáltatást teljesített érte.
Ugyanígy választ kell találni arra, mi történt az elszámolt honlappal, közösségi oldalakkal, logóval és arculati elemekkel, illetve valóban saját rendezvényként szerepeltettek-e olyan programot, amelyet egy másik szervezet valósított meg.
Addig minden érintettet megillet az ártatlanság vélelme. A politikai és közpénzügyi kérdések azonban ettől még nem tűnnek el. Egy 150 millió forintos történetben nem elegendő annyit mondani, hogy a beszámolók elkészültek és a papírok rendben voltak.
A közpénzes elszámolásoknak a valóságot kell tükrözniük. Ha egy dokumentum szerint Tóth Vera, Szulák Andrea vagy az Alma együttes fellépett egy rendezvényen, akkor ezt szerződésnek, számlának, kifizetésnek, fényképeknek, videóknak és a művészek visszaigazolásának is alá kellene támasztania.
Egyvalami már most biztos: egy 150 millió forintos közpénzes történetben nem lehet az a magyarázat, hogy a fellépők ott voltak – csak éppen ők maguk nem emlékeznek rá.
2026. július 24. (péntek), 06:43
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.