Óriási veszélyre figyelmeztet a neves professzor Magyar Péterék meredek húzása miatt

Súlyos veszélyre figyelmeztet a neves professzor Magyar Péterék meredek húzása miatt

Dr. /Hack Péter jogászprofesszor, egyetemi tanár, az SZDSZ korábbi parlamenti képviselője hét súlyos kérdést intézett a köztársasági elnök idő előtti elmozdítását kezdeményező politikusokhoz és a tiszás országgyűlési képviselőkhöz\./

A professzor szerint a tervezett lépés nemcsak Sulyok Tamás személyéről szól, hanem olyan közjogi gyakorlatot teremthet, amely később bármely független intézmény vezetője ellen felhasználható. Emiatt a Tisza, de az egész ország is megütheti a bokáját.

Európában is példátlan eljárás kezdődhet

Hack Péter írásának címe: „KÉRDÉSEK A HIVATALBAN LÉVŐ ELNÖK ELMOZDÍTÁSA KAPCSÁN”.

„1950. az Emberi Jogok Európai Egyezményének elfogadása óta Európában nem fordult elő, hogy köztársasági elnököt úgy mozdítsanak el hivatalából ahogyan az Országgyűlés a jelenleg hivatalban lévő magyar köztársasági elnök elmozdítását tervezi. (Szabályos megfosztási eljárással is csak 1 esetben került sor az elmúlt 76 évben a köztársasági elnök elmozdítására, 2004-ben Litvániában Rolandas Paksas elnököt bűncselekmény elkövetése miatt alkotmányos vádemeléssel távolították el hivatalából. A Paksas elnök ellen emelt hat vádpontból a litván Alkotmánybíróság három vádpontban megállapította felelősségét és ezután a parlament az alkotmányban szabályozott módon megfosztotta hivatalától.)”

A professzor szerint az ügy rendkívülisége miatt a döntéshozóknak nem elegendő politikai érveket felsorakoztatniuk. Olyan szakmai és közjogi válaszokra lenne szükség, amelyek azt is bemutatják, milyen garanciák akadályozzák meg, hogy a most kialakított megoldást később más tisztségviselők eltávolítására használják fel.

„Az esemény rendkívülisége indokolja néhány kérdés megfogalmazását. A képviselők nem csak Magyarország, de a modernkori Európa történelmében is egyedülálló döntést hoznak, ezért fontos, hogy az alábbi kérdésekre legalább önmaguknak tudjanak válaszolni.”

„Kétségtelen, hogy a Fidesz-KDNP koalíció a 2/3-os parlamenti többséget alkotmányozó többségnek tekintve számos esetben a „választói felhatalmazásra” hivatkozva visszaélt alkotmányozói és törvényhozói hatalmával. Ezen visszaélések során számos ponton gyengítette a jogállamiságot, a jogbiztonságot, a fékek és ellensúlyok rendszerét. Az április 12-e óta eltelt időszakban úgy tűnik, hogy az új többség ugyanezen érveléssel ugyanezen gyakorlatot folytatja. Miben különbözik a mostani gyakorlat az elmúlt 16 év gyakorlatától? Az előző időszak gyakorlatának másolásából hogyan fog más eredmény létrejönni? Hogyan erősödik meg a jogállam ezen döntések után?”

Hack Péter ezzel arra kérdez rá, hogy a korábbi kormány gyakorlatának bírálata után elfogadható-e ugyanazokat az eszközöket alkalmazni pusztán azért, mert most más politikai erő rendelkezik parlamenti többséggel. A kérdés szerinte nem az, hogy ki él a hatalommal, hanem az, hogy milyen korlátok között teheti ezt meg.

„Az előző 16 évben több „független” közjogi tisztségviselő kinevezése a jogállami normák megsértésével történt. Ez a megállapítás nem igaz a köztársasági elnökre, amely tisztség esetében sem a megválasztás módjában, sem az elmozdítás módjában nem történt változás a Fidesz-KDNP kormány alatt, tehát semmi olyan nem történt, amivel a Fidesz a korábbi szabályok változtatásával juttatta pozícióba jelöltjét, vagy „betonozta volna be”, tette volna elmozdíthatatlanná az Országgyűlés által megválasztott elnököt.

Hirdetés

A jelenlegi elnök megválasztása és elmozdításának lehetősége érdemben azonos az 1990 óta megválasztott valamennyi elnöknél érvényesített szabályokkal. A gyakran ismételt politikai érveken túl milyen közjogi érvet tudnak a javaslat támogatói felhozni az alkotmányos kereteken kívüli megoldás mellett?”

A professzor szerint a köztársasági elnöki tisztség helyzete azért különleges, mert a tisztség betöltésének és megszüntetésének alapvető szabályait a Fidesz-KDNP sem alakította át úgy, hogy saját jelöltjét elmozdíthatatlanná tegye. Ezért arra vár választ, milyen alkotmányjogi indokkal lehet a jelenlegi elnök megbízatását egy különleges alaptörvény-módosítással megszüntetni.

„A legfontosabb kérdés, hogy a kormánytöbbség milyen közjogi garanciát tud nyújtani arra, hogy a „Lex Sulyok”-nak nevezhető jogi megoldás – tehát hogy „az Alaptörvény tizenhetedik módosításának hatálybalépését követő napon a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatása megszűnik” – nem kerül alkalmazásra a jövőben akár az új köztársasági elnök elmozdítására, akár bármelyik kormánytól független közjogi tisztség betöltőjének elmozdítására?”

A „Lex Sulyok” elnevezéssel Hack Péter arra figyelmeztet, hogy a személyre szabott alkotmánymódosítás precedenst teremthet. Amennyiben egy parlamenti többség egyetlen alaptörvényi mondattal megszüntetheti a hivatalban lévő államfő mandátumát, később ugyanez a lehetőség más közjogi vezetők esetében is felmerülhet.

„A „Lex Sulyok” elfogadása után milyen alkotmányos garancia marad a független intézmények függetlenségének biztosítására, ha bármely független intézmény vezetőjét a 2/3-os kormányzati többség egy a „Lex Sulyokkal” azonos módon elfogadott Alaptörvény módosításával bármikor elmozdíthat a hivatalából? Hogyan működik ezután a fékek és ellensúlyok rendszere?”

A professzor szerint a probléma túlmutat Sulyok Tamás személyén. A valódi kérdés az, hogy egy ilyen döntés után mennyire tekinthető ténylegesen függetlennek bármely intézmény vezetője, ha tudnia kell, hogy egy megfelelő parlamenti többség bármikor külön szabályt alkothat az eltávolítására.

A „Fidesz-bábok” helyére „Tisza-bábok” kerülhetnek?

Hack Péter második kérdéscsoportja már az újonnan létrehozandó intézmények vezetőinek kiválasztásával, valamint a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal függetlenségével foglalkozik. A jogászprofesszor szerint nem elegendő a korábbi rendszer tisztségviselőit leváltani. Azt is bizonyítani kell, hogy az új vezetők valóban függetlenek lesznek a Tisza parlamenti többségétől.

„Amennyiben jogos az a kritika, hogy a Fidesz az ellenzékkel vagy a szakmai szervezetekkel kialakított konszenzus nélkül, csak a kormánypárti elnök és a kormánypárti többség akaratából helyezett a kormánytöbbségtől független közjogi tisztségekbe kormánypártoktól „függő” személyeket, milyen garancia van arra, hogy a hivatalukból eltávolított „nem független” személyek helyére, úgy kerülnek új személyek, hogy ők nem fognak függeni a Tisza párti többség akaratától? Mi a garancia arra, hogy a „Fidesz bábok” helyére nem kerülnek „Tisza bábok”?”

Hack Péter szerint a politikai függőség nem szűnik meg automatikusan attól, hogy az egyik párthoz kötődő tisztségviselők helyére egy másik politikai oldal által kiválasztott személyek kerülnek. A valódi változást olyan jelölési és választási szabályok jelentenék, amelyekben az ellenzék, a szakmai szervezetek és más független szereplők is érdemi jogosítványokat kapnak.

„Az előző kérdés tesztjére már most a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal (NVVH) felállítása alkalmával sor kerül. Az Alaptörvény 17. módosításának 6. cikk tervezett szövege kimondja, hogy az Alaptörvény 42. cikk (2) bekezdés értelmében az NVVH „független” az igazságszolgáltatás közreműködőjeként eljáró szerv. Az NVVH-ról szóló T/357. számú törvényjavaslat tervezett szövege szerint: „6 § (1) A Hivatal feladatait …. a függetlenség… követelményének megfelelően látja el”. „10. § (1) A Hivatal feladatai ellátásában független…”. Milyen közjogi garancia van arra, hogy ha a kormánytöbbség nem elégedett a Hivatal elnökének munkájával, akkor egy „Lex Sulyoknak” megfelelő Alaptörvény módosítással nem távolítja el? Milyen garancia védi a Hivatal 6 évre megválasztandó elnökét akár egy következő 2/3-os kormánytöbbség hasonló döntésétől?”

A professzor arra figyelmeztet, hogy egy intézmény függetlenségét nem kizárólag az biztosítja, hogy ezt beleírják az Alaptörvénybe vagy egy törvénybe. Valódi függetlenségről csak akkor lehet beszélni, ha a vezetőt politikai elégedetlenség esetén sem lehet egyszerűen, egy személyre szabott jogszabály-módosítással eltávolítani.

Ha a „Lex Sulyok” elfogadása után elfogadott gyakorlattá válik, hogy egy hivatalban lévő közjogi vezető megbízatását az Alaptörvény átírásával meg lehet szüntetni, akkor az NVVH elnökének hatéves mandátuma sem jelent feltétlenül valódi garanciát. Ugyanez a veszély más függetlennek nevezett intézmények vezetőit is érintheti.

„Az NVVH-ról szóló törvényjavaslat 15. § (1) bekezdése szerint „A Hivatal elnökének és elnökhelyetteseinek személyére az Országgyűlés alkotmányügyi kérdésekkel foglalkozó állandó bizottsága tesz javaslatot a megválasztás e törvényben meghatározott feltételeinek a figyelembevételével.” A folyamatban tanácskozási joggal (tehát nem egyetértési, vagy más szóval vétójoggal) résztvevő, törvényben meg nem határozott „civil szervezetek” bevonásán kívül miben különbözik ez a jelölési és választási folyamat az Alkotmánybíróság tagjainak 2011 óta érvényes sokszor kritizált jelölési és választási módjától? Mitől hoz létre függetlenséget a Tisza párti többségű bizottság jelölése és Tisza párti többségű országgyűlés döntése? (Arról nem is beszélve, hogy például a legfőbb ügyésszel szemben is az a kifogás, hogy a megválasztására az ellenzék és/vagy a szakmai szervezetek bevonása nélkül került sor, az NVVH vezetőinél ez miért nem fenyegeti a „függetlenséget”?)”

Hack Péter szerint a civil szervezetek puszta jelenléte nem jelent valódi ellensúlyt, ha csak tanácskozási jogot kapnak, miközben sem vétójoguk, sem egyetértési joguk nincs. A jelölés így továbbra is a parlamenti többség kezében marad, a végső döntést pedig szintén a Tisza többségű Országgyűlés hozza meg.

A jogászprofesszor ezért arra vár választ, mitől lesz függetlenebb ez a rendszer annál a 2011 óta alkalmazott eljárásnál, amelynek során az Alkotmánybíróság tagjairól is a kormányoldal által uralt parlamenti bizottság és országgyűlési többség dönthetett.

Hack Péter végül hangsúlyozta, hogy a döntéshozóknak a közvélemény elé kellene állniuk azokkal a szakmai válaszokkal, amelyek szerintük igazolják a köztársasági elnök idő előtti eltávolítását és az új intézmények valódi függetlenségét.

„Amennyiben az előterjesztők és a döntést szavazatukkal meghozó képviselők ezekre a kérdésekre jó lelkiismerettel megnyugtató szakmai válaszokat tudnak adni, akkor ezeket a válaszokat jó lenne a közvéleménnyel is megismertetni. A válaszoknak szakmailag védhető közjogi garanciákat kell tartalmazni, ellenkező esetben ma még nehezen felmérhető történelmi felelősséget vállalnak a döntéshozók.”

 

2026. július 12. (vasárnap), 10:20