Pénzeső a kultúrában: milliárdok mentek ki az NKA kiemelt keretéből, miközben a nyílt pályázatokon aprópénzért versenyeznek az alkotók
/Közel 12 milliárd forintnyi kulturális támogatás sorsa borzolja a kedélyeket\: a Nemzeti Kulturális Alap kiemelt programokra szánt döntési listáin több százmilliós tételek, frissen feltűnő cégek, ismert előadók és politikailag érzékeny projektek is szerepelnek\./
Van az a pillanat, amikor az ember már nem is az összegeken lepődik meg, hanem azon a természetességen, amellyel ezek az összegek megjelennek. Százmilliók koncertre, dokumentumfilmre, interjúsorozatra, intézményi projektekre, kulturális eseményekre. Papíron minden szabályosnak látszik: van pályázó, van programleírás, van megítélt összeg, van pályázati szám. Mégis, amikor egymás mellé kerülnek a tételek, nehéz nem feltenni a kérdést: ez most kulturális támogatási rendszer, vagy politikailag és kapcsolatilag jól bejáratott pénzosztó gépezet?
A Nemzeti Kulturális Alap 2026. április 24-én közzétett döntési listáin valóban szerepelnek nagy összegű támogatások a Kiemelt Kulturális Programok Kollégiuma döntései között. Az egyik hivatalos NKA-listán például a Novo Studium Kft. 500 millió forintot kapott „országos közösségi és jótékonysági koncertsorozat megrendezésére”, míg a Budapest Art Center Nonprofit Kft. 300 millió forintot a „Walk My World” című immerzív attrakció megvalósítására.
Egy másik döntési listán a Művészeti Szilícium Völgy Kft. kapott 100 millió forintot a Virtuózok 11. évadának előkészítésére és megvalósítására. Ugyanitt az InConcert Koncert és Rendezvényszervező Kft. 50 millió forinttal szerepel a Neoton Finálé című MVM Dome-koncertre, az AB-Star Produkciós és Reklámiroda Kft. 76,9 milliót kapott a „KultGo – Örökségben összeköt” című programra, a Dunakanyar Kulturális Alapítvány pedig 57,4 millió forintot Apponyi Albert egész alakos szobrának elkészítésére és egy nemzeti összetartozás emlékhelyének kialakítására.
A legnagyobb tételek között szerepel a Patr-event Magyarország Kft. is, amely az NKA hivatalos listája szerint 450 millió forintot kapott magyar előadóművészek fellépésének elősegítésére, identitásformáló közösségi események és koncertek szervezésére. Ugyanezen a listán a MOL-OPER Zeneművészeti Bt. 200 millió forintot kapott programsorozatra, a Történelmi Hadi Akadémia Alapítvány pedig 150 millió forintot a magyar hadtörténeti és viselettörténeti kulturális örökség kutatására, rekonstrukciójára és közművelődési programokra.
A nagy intézményi és produkciós támogatások mellett a legnagyobb visszhangot azok a tételek váltották ki, amelyek ismert előadókhoz, zenészekhez, illetve hozzájuk köthető projektekhez kapcsolódnak.
Ugyanezen a listán szerepel Tóth Gabriella 5 millió forintos alkotói támogatása új dalok létrehozására, Valla Béla Attila 5 millió forintos támogatása Tóth Gabi új albumának dalszövegeire, valamint az Egy a Ritmusunk Kft. 9 millió forintos támogatása Tóth Gabi videóklipjének elkészítésére. Ez együtt már nem egyetlen alkotói tétel, hanem egy előadó körül megjelenő, több jogcímen futó támogatási csomag.
És nem ő az egyetlen ismert név. Az NKA hivatalos listáján Gáspár Győző 5 millió forinttal szerepel zeneművek elkészítésére és új dalok megírására, „a roma zene 2026-os újragondolásával”. Pityinger László, vagyis Dopeman, szintén 5 millió forintot kapott két zenemű teljes körű elkészítésére. Varga Márk László, vagyis G.w.M., ugyancsak 5 millió forint támogatással szerepel két zenemű elkészítésére és új dalok megírására.
Az EDDA köréhez kapcsolódó nevek is felbukkannak: Alapi István, Gömöry Zsolt, Kicska László és Pataky Attila egyaránt milliós alkotói támogatásokkal szerepelnek a listában. Pataky Attila esetében például 5 millió forintot tüntettek fel új szerzemények dalszövegírására, miközben Pataky Gergely is 5 millió forintot kapott dalszövegek írására.
A könnyűzenei névsor ennél is hosszabb. A hivatalos listán szerepel például Grófo-Kozák László 5 millió forinttal új dalok megírására, Muri Enikő 5 millióval a Sugarloaf zenekar három új dalának szövegírására, Tóth Szabolcs szintén 5 millióval a Sugarloaf három új dalának zeneszerzésére, Pély Barnabás 5 millióval a „Félévszázad után” című lemez dalainak megalkotására, Pély-Nagy Éva pedig 5 millióval ugyanennek a lemeznek a dalszövegeire.
A listán további ismert vagy szakmai körökben ismert nevek is vannak: Tátrai Tibor 5 millió forintot kapott új dalok megírására, Varga Miklós 5 millió forintot a „Varga Miklós 70” című új album megírására, Schuster Lóránt 5 milliót új zenei művek létrehozására, Lakatos Mónika 5 milliót Petőfi Sándor versek megzenésítésére, Szalóki Ágnes 5 milliót a gyászfeldolgozás témáját feldolgozó zenei anyag összeállítására.
A lista másik feltűnő tétele a Trianon Múzeum Alapítvány 150 millió forintos támogatása Erkel Ferenc Bánk bán című operájának olasz nyelvű adaptációjára, színpadra állítására és bemutatására. Ugyanezen a hivatalos döntési listán a Laokon Alkotóközösség Bt. 31 millió forintot kapott Törőcsik Mari szobrának elkészítésére és felállítására, az Óbudai Danubia Zenekar Nonprofit Kft. pedig 80 millió forinttal szerepel 2025.
A Telex összesítése szerint a Kiemelt Kulturális Programok Ideiglenes Kollégiumán keresztül 616 pályázó között mintegy 11,3 milliárd forintot osztottak szét. A lap azt is kiemelte, hogy miközben egy februári, nyílt NKA-s könnyűzenei pályázaton 765 pályázó osztozott 671 millió forinton, itt az átlagos támogatási összeg jóval magasabb volt: a nyílt pályázaton átlagosan 765 ezer forint jutott egy pályázóra, a mostani körben viszont 18,3 millió forint.
És itt van a történet lényege.
Nem az a botrány, hogy a kultúra pénzt kap. A kultúrának kell pénz. Egy ország nemcsak autópályából, akkumulátorgyárból és stadionból áll, hanem nyelvből, zenéből, emlékezetből, színházból, filmekből, közösségi élményekből is. A baj ott kezdődik, amikor a kulturális támogatás átláthatósága megbillen, amikor a szakmai verseny helyett a kiválasztottság érzete erősödik, és amikor a kisebb alkotók, független műhelyek, vidéki közösségek azt látják: nekik marad a morzsa, másoknak pedig a kamionnal érkező közpénz.
Mert mit lát az átlagember?
Azt, hogy évek óta visszatérő mondat: nincs elég pénz tanárokra, kórházi állapotokra, utakra, falusi intézményekre, hétköznapi közszolgáltatásokra. Aztán egyszer csak előkerülnek döntési listák, amelyeken százmilliók mennek koncertsorozatokra, produkciókra, dokumentumfilmekre, videóklipekre, szobrokra, interjúsorozatokra vagy nemzeti identitást hangsúlyozó projektekre. Lehet, hogy ezek között van szakmailag védhető program. Lehet, hogy van köztük értékes kulturális vállalás. De a közpénz nemcsak szabályosságot követel, hanem bizalmat is.
És a bizalom ott sérül, ahol az emberek nem értik, mi alapján kap valaki 5 milliót egy dalra, más 100 milliót turnéra, megint más 450 vagy 500 milliót koncertsorozatra. Ott sérül, ahol a nyilvánosság nem azt látja, hogy a legjobb, legátláthatóbb, legszakmaibb pályázatok győztek, hanem azt, hogy bizonyos körök körül feltűnően gyakran megnyílik a kassza.
A kormányzati vagy NKA-oldalról a védekezés nyilván az lehet: a döntések nyilvánosak, a támogatások kulturális célokat szolgálnak, és a kedvezményezettek között sokféle szereplő van. Ez részben igaz is: a döntési listák valóban elérhetők az NKA oldalán. Csakhogy az átláthatóság nem merül ki abban, hogy utólag feltöltenek egy listát.
A kulturális támogatási rendszer egyik legnagyobb veszélye éppen az, hogy lassan elveszíti erkölcsi hitelét. Ha az alkotók azt érzik, hogy nem a teljesítmény, hanem az elhelyezkedés számít, akkor a rendszer nem építi, hanem rombolja a kultúrát. Ha a közönség azt látja, hogy a közpénz mindig ismerős nevek és jól körülhatárolható körök felé folyik, akkor már a valóban értékes támogatásokra is gyanakvással néz.
Pedig a kultúra támogatása nem luxus, hanem közérdek. Csak éppen nem mindegy, hogy kultúrát támogatunk, vagy kultúra címén politikai, kapcsolati és kommunikációs hálózatokat etetünk.
A mostani ügy ezért nem egy-egy énekesről, zenekarról vagy cégről szól. Hanem arról, hogy a magyar állam hogyan bánik a közös pénzzel. Arról, hogy a közpénz kiosztása versenyen, szakmai alapon, tisztán követhető módon történik-e, vagy olyan rendszerben, ahol az állampolgár csak utólag olvassa a listát, aztán számolgatja, hány iskola, hány rendelő, hány vidéki művelődési ház, hány független társulat vagy hány kezdő alkotó életét lehetett volna megváltoztatni ugyanebből az összegből.
A végén pedig marad a kellemetlen, de jogos kérdés:
Ha a kultúrára van pénz, akkor miért csak keveseknek ilyen bőségesen? És ha ez valóban szakmai pénzosztás, miért tűnik mégis annyira úgy, mintha a kasszánál nem mindenki ugyanabból a sorból indulna?
2026. április 27. (hétfő), 07:08
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
