Szenteste elhunyt Horváth Nikoletta, író, újságíró
Egyfecske nélkül maradt az ég – búcsú Horváth Nikolettától.
Gyász borul ma a szavakra, mert elment valaki, aki hitt bennük.Horváth Nikoletta – az Öröm ABC, a LéleKöltő, a Kutyaszív szeretet-írója, a Vas Népe és a Vaol.hu Egyfecske rovatának állandó szerzője – most már onnan ír, ahonnan csak a csillagok közvetítik a sorokat.
/Kinézek az ablakon\./
Emlékszem rá.A szerkesztőségben még gyakornokként találkoztunk először.Abban az időben, amikor minden újságíró a saját terepét védte, és a legtöbben inkább falakat húztak, mintsem hidakat építettek.És akkor jött ő – egy lány, aki mosolygott, kérdezett, nevetett, segített.Nem versenytárs volt, hanem fény.Olyan ember, aki meg tudta mutatni, hogy a legnagyobb erő nem a hangosságban, hanem a szelídségben rejlik.
Akkoriban én sokat keseregtem.Apró dolgokon, amelyek most, utólag visszanézve, nevetségesnek tűnnek.Ő pedig ott ült mellettem, a jegyzetei fölött, és arról beszélt, mennyire szereti az életet – annak minden fájdalmával együtt.Hogy az emberek néha összetörnek, de újra lehet épülni.És hogy a boldogság nem egy esemény, hanem egy döntés.Megtanított rá, hogy minden történetben ott a fény, ha elég mélyre nézünk.
Most, amikor már nincs több közös beszélgetés, az ő derűje csendesen visszhangzik bennem.
Nemrég így írt:
„Én pedig annak örülnék jobban, ha egyszer majd nem virágokkal és lángnyelvekkel emlékeznének rám a temetőben, hanem egy-egy soromra, viccemre, fárasztó beszólásomra, Nikis mozdulatomra, azaz a nézésemre meg a járásomra – a való, mindennapi élet egy-egy pillanatában.”
Most ezek a sorok fájón, mégis mosollyal idéződnek fel.Mert valóban így lesz.Nem a gyász emlékeztet majd rád, Niki, hanem egy félmondat, egy szarkasztikus mosoly, egy kutyás történet, egy meleg szívű írás a hétköznapokról.Ott leszel minden olyan pillanatban, amikor valaki jót akar mondani a világról, még ha fáj is.
Köszönjük, hogy megtanítottál hinni a szó erejében, az emberek jóságában és a derű makacs ragyogásában.Köszönjük, hogy velünk voltál, és hogy a tolladból mindig szeretet csordult, sosem ítélet.
Én az utolsó közös beszélgetésünkkel búcsúzom tőled.A hangoddal, a mosolyoddal, a szelíd bölcsességeddel.
Nyugodj békében, Niki.Az ég ma egy fecskével szegényebb, de a szívekben örökre ott maradsz. ?️
2025. december 25. (csütörtök), 15:33
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
