/Kedd délután Egressy Mátyás szülei megerősítették a legnehezebb hírt\: nagy valószínűséggel a hétvégén eltűnt 18 éves fiú vasárnap a Lánchídról a Dunába esett\./
Egressy Mátyás a 8.
A pedagógus Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című verséből idézett, méghozzá azt a részletet, amelyet maga Mátyás is felhasznált az utolsó irodalom házi dolgozatában. A tanár felidézte: a fiú akkor elsőként adta le a feladatot, a gondolatai pedig különösen érettnek, mélynek hatottak.
„Most, hogy kimondták a kimondhatatlant, hadd mondjam én is: ki volt Mátyás, sokunk Matyija. (…) Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. (…) Jaj, összedőlt a kincstár.” — írta a pedagógus, akinek sorai pillanatok alatt bejárták a közösségi médiát.
A tanár szerint Mátyás az elmúlt három és fél évben csendesen, hátulról figyelve ült az órákon, mégis állandó jelenléte volt az osztálynak.
Szerény volt, de mindig tudta a választ; vicces volt, de sosem harsány; és olyan diák, aki miatt a tanár reggelente kicsit könnyebben indította a napot.
„A humora kiváló volt, szerényen és érdek nélkül viszonyult mindenhez. Sokat lehetett vele nevetni. Nagy kincs ez.” — írta a tanár, majd hozzátette: Matyi különleges képessége volt, hogy sosem maradt magára. Mindig volt körülötte valaki — barát, sporttárs, évfolyamtárs, vagy éppen valaki, aki hozzá fordult segítségért.
A tanár több, szívhez szóló élményt is felidézett.
Mátyás élsportolóként is kiváló volt, a sok edzés mellett is jutott ideje színházra, barátokra, közösségi életre. Volt, hogy a friss jogosítványával kiáltott ki az ablakon a tanárának — ezt ő maga is nevetve idézte fel.
„Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Együtt lehetett vele tanulni az életet, az odafigyelést, a becsületet.”
A tanár szerint Mátyás kitűnő érettségit tett, és már a sikeres olasz egyetemi felvételi is megvolt a zsebében.
A 18 éves fiú szombat hajnalban indult haza az Ötkert szórakozóhelyről, ám sosem érkezett meg a XI. kerületi otthonába. A hírek szerint zavart állapotban, egy napon át bolyongott a városban.
A fordulópontot egy hajó kamerája rögzítette: a felvételeken vasárnap, a Lánchídról látható, amint a jeges Dunába zuhan.
A rendőrség továbbra is eltűntként kezeli, a tanárai, sporttársai és az iskola közössége azonban fekete zászlóval gyászolja a fiút. A gimnáziumban mécseseket gyújtottak, és csendes megemlékezést tartottak.
A pedagógus így zárta hosszú és fájdalmas búcsúsorait:
„Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer. Megtiszteltetés volt veled. Csak remélni tudom, hogy tudod.”
A közösség pedig ugyanabban reménykedik, amiben minden ilyen tragédia idején: hogy egyszer mégis visszatérhet valaki, akit ma már annyian gyászolnak.
2026. január 22. (csütörtök), 06:29
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.