Tisztelt Miniszterelnök úr! Én egy határon túl élő magyar vagyok. Magyarul beszélek és írok....

“Tisztelt Miniszterelnök úr!

Én egy határon túl élő magyar vagyok. Magyarul beszélek és írok. A nagyszüleim, szüleim és gyermekeim is magyarok, attól függetlenül, hogy nem magyar földön születtünk. /Teljesen egyetértek azzal, hogy Ön minket magyarnak tekint\./

Azzal viszont nem értek egyet, hogy Ön velünk szeretné megnyerni a választást.

Akármilyen jól esik az, hogy lehetőségem van dönteni a magyarországi helyzetről, teljesen megértem azokat, akik felháborodnak ezen.

Megértem Őket, azért amiért nem tetszik nekik az, hogy mi szavazati jogot kapunk egy olyan országba, ahol nem dolgozunk, és nem adózunk.

Nem oda járnak iskolába a gyerekeim, nem ott dolgozok, nem oda járok még bevásárolni sem. Lényegében nincs közöm ahhoz, hogy ki irányítsa a hazámat, ami nem az otthonom.

Kérem Önt, Miniszterelnök úr, ne nehezítse meg az életünket azzal a teherrel, hogy nagyobb szakadékot ás közénk, határon túli magyarok és a határon belüli magyarok közé.

Egy választást nem így kell megnyerni. Nem olyanokkal, akiket elvakít ékesszóló mondataival, nagyvonalú gesztusával amit irányunkba tesz a szavazati joggal, és úgy beszél róluk, rólunk, mintha érdekelné sorsunk. Ha minket komoly terhek sújtanak, különböző adókat vetnek ki ránk, Ön nem tesz semmit, hisz nem tud ellene tenni. Ahogy Ön is fogalmaz, egy ország szuverenitása szent és sérthetetlen.

Az államok függetlenségéről beszél, hogy ne más mondja meg egy országnak kit fogadhat be, vagy épp milyen intézkedéseket hoz.

Mi se akarjuk megmondani, hogy a magyarországi magyarok hogyan éljenek. Mi határon túliak csupán elismerést szeretnénk, hogy magyarként beszéljenek rólunk, mert mi a szívünkben azok vagyunk.

Egy választást tehát olyan kormányzással, intézkedésekkel kell megnyerni, ami az emberek javát szolgálja. Akkor nem lesz szükség idegen országbeliek szavazatára, akkor a magyarországi magyarok szeretetből, elismerésül újra meg fogják Önt és pártját választani.

Ui.: Remélem, levelem eljut más határon túl élő magyarhoz is, és belátja, hogy ez a választás, nem a mi választásunk. Nekünk se jobb, se rosszabb nem lesz az életünk.

Nekünk nem szabad eldöntenünk azt, hogy más hogyan éljen. Nem a szavazás tesz minket magyar emberré, hanem az, amit a szívünkben érzünk. Egy magyar éljen bárhol a világban, mindig magyar marad.

Az én otthonom Romániában van, de a hazám mindig Magyarország marad! Kevesebb jelenjen meg

2022. február 09. (szerda), 15:22