/Szívszorító családi tragédia rajzolódik ki az ukrajnai háború árnyékában\: egy 39 éves, magyar nemzetiségű férfi, Komóci György a fronton vesztette életét, miután – családja állítása szerint – akarata ellenére sorozták be, majd rövid időn belül a legkeményebb harcok közé vezényelték\./
A férfit csaknem másfél éven át eltűntként tartották nyilván, miközben a valóságban már 2025. május 6-án elesett a kelet-ukrajnai Donyeck megyei Kramatorszk térségében. Hivatalos értesítés sokáig nem érkezett, a család bizonytalanságban élt, reménykedve abban, hogy talán még él, talán hadifogságba esett, talán egyszer hazatér.
A hozzátartozók szerint György soha nem akart katona lenni. Irtózott a fegyverektől, és nem akart részt venni a háborúban. Édesanyját ápolta a kárpátaljai Gáton, miután korábban elveszítették édesapjukat is. Úgy érezte, kötelessége a család mellett maradni.
A sors azonban másképp alakult. A beszámolók szerint a férfit elvitték, és rövid időn belül a frontvonalon találta magát. A család hónapokon keresztül csak annyit tudott, hogy eltűnt.
Testvére – aki Magyarországon él – megtörten nyilatkozott a tragédiáról. Elmondása szerint az édesanyjuk nem tudta feldolgozni a hírt, és egy hónappal fia halálának közlése után ő maga is elhunyt.
„Gyuri volt a legfőbb támasza és a mindene. Amikor megtudta, hogy mi történt, teljesen összeomlott” – idézte fel.

FOTÓ:OLVASÓI
A temetést február első hetében tartották meg Gáton, katonai tiszteletadás mellett.
Elmondása szerint attól tartott, hogy bár a hősi halott hozzátartozójaként elvileg védelmet élvezett volna, nem volt biztos benne, hogy a búcsúztatás után visszaengedik Magyarországra. Így rokonai képviselték őt a szertartáson, ők helyezték el a virágokat a síron, és ők vették át a hadseregtől György személyes tárgyait.
Az ukrajnai háború kezdete óta a hivatalos adatok szerint mintegy 80 magyar nemzetiségű férfi vesztette életét a fronton. Közülük sokan nem önként vállalták a katonai szolgálatot, hanem a sorozás következtében kerültek a harctérre.
A tragédiák sorozata nemcsak családokat, hanem egész közösségeket rendít meg Kárpátalján és Magyarországon egyaránt. A háború olyan embereket sodor el, akik nem politikai döntéshozók, nem hadvezérek, hanem hétköznapi emberek: fiúk, testvérek, apák.
Korábban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter arról beszélt, hogy a magyar állam minden lehetséges támogatást megad az érintett családoknak ebben a nehéz időszakban, és folyamatosan figyelemmel kíséri a kárpátaljai magyar közösség helyzetét.
A számok mögött azonban mindig emberi sorsok állnak – megtört életek, félbemaradt történetek, és olyan családok, amelyek számára a háború nem távoli híradás, hanem személyes veszteség.
2026. február 24. (kedd), 08:06
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.