Váratlanul az öltöző padlójára zuhant, nem sokkal később, a kórházban vesztette életét a csodálatos magyar színész!
Annak ellenére, hogy iskolai tanulmányai alatt inkább a mozik sötét termeiben töltötte az idejét, végül mégis minden idők egyik legnagyobb színészévé vált. /Eleganciájával, vidám és drámai alakításaival egyaránt kiemelkedett, ráadásul folyékonyan beszélte az angolt, és gyakran látogatott Londonba, ahol a színjátszás további mélységeit ismerhette meg\./
Az Újságmúzeum 20 pontban tiszteleg a legendás Márkus László előtt!
1. 1934-ben, hétéves korában kikönyörögte az anyukájánál, hogy jelentkezzenek a Vígszínházban, mert olvasta, hogy egy darabba gyerekszereplőt keresnek. Mint kiderült, sovány, beesett arcú kisfiút vártak, a kis Márkus László pedig kifejezetten pufi volt. Eltanácsolták, amiért napokig csak sírt a szobájában.
2. Kiskorától imádta a mozifilmeket, iskola helyett a filmszínházakban üldögélt naphosszat, éppen ezért pocsék tanuló volt.
4. Az apja malomtulajdonos volt és egyáltalán nem rajongott azért az ötletért, hogy színész legyen a fiából. A fiatal Márkus László egy évig a malomban dolgozott, ám aztán a színészet felé indult.
5. 22 éves korától, hat éven át játszott Debrecenben, a Csokonai Színházban. A Dózsa György úton, egy kis házban bérelt szobát. Az íróasztalán az édesanyja fényképe mindig ki volt téve.
6. Havi ötszáz forintot fizetett az albérletért, de rá akarta venni a főbérlőt, hogy csökkentse az árat. Végül elhívta egy előadásra, a hölgy pedig ott szembesült vele, hogy Márkus közkedvelt színész. Azonnal engedett az árból.
7. 1956. október 23-án dührohamot kapott, mert a forradalom miatt senki sem ment be a színházba megnézni az előadását. Már akkor mindene volt a színjátszás.
8. Fiatal korában összekeverték a hasonló zsánerű Kállai Ferenccel. Többször is megesett, hogy Kállai nevét írta az elé tolt papírlapra, mert nem akart csalódást okozni a rajongóknak, akik Kállai művész úrnak szólították.
9. 1961-ben a Két félidő a pokolban című film forgatása miatt ő is rendszeresen fociedzéseket vett, reggel hatkor voltak a tréningek. 1968 nyarán pedig nyolc kilót adott le, mert attól félt, beskatulyázzák és ő lesz a humoros kövér ember a filmeken.
10. Imádott utazni, szinte minden nyáron külföldre ment, megtehette, mert elismert színészként kapott útlevelet. A legjobban Londont szerette, ahol számtalan darabot és filmet megnézett. Volt olyan év, amikor 19 színházi előadást látott az angol fővárosban és több mint harminc filmet nézett meg.
11. A másik kedvence Párizs volt. Egyszer megesett, hogy egy apró, kis tetőtéri lakást vett ki, amely az Eiffel toronyra nézett. A háziasszony 20 frankot kért a szobáért naponta, majd megjegyezte, csak a kilátás megér vagy tíz frankot. Márkus erre a következőt válaszolta: adja ide tíz frankért és esküszöm, hogy nem nézek ki az ablakon! Nem járt sikerrel.
13. Ha otthon pihent, akkor tévét nézett, olvasott vagy éppen lemezeket hallgatott. Több angol nyelvű színházi és filmes magazinra is előfizetett, s az utolsó betűig kiolvasta őket.
14. Minden este fél hatra rendelt taxit, azzal ment a Madách Színházba. Habár elég lett volna fél hét előtt megérkeznie, 17.45-kor minden este ott volt. Belépett, megkérdezte a pénztárost, hogy hány néző lesz este, és mindig megnézte a plakátokat és hirdetményeket is. Ha helyesírási hibát talált, azonnal szóvá tette.
15. A felkészületlen színészek joggal féltek tőle, hiszen a próbákon is megkövetelte a pontosságot és a súgóknak is elmagyarázta, ha egy színész ront, ne javítsák ki, hiszen akkor apró különbséggel kétszer mondja el ugyanazt, hanem a következő mondattal segítsenek neki.
16. Soha nem házasodott meg és gyermeke sem született. A színjátszás volt az élete és az édesanyja, akihez végtelenül ragaszkodott.
17. A színésznők közül Dajka Margitot tartotta a legtöbbre, a színészek közül pedig Csortos Gyula, Somlay Artúr és Pécsi Sándor volt a nagy kedvence.
18. Imádott filmezni, de nem volt elégedett a filmes karrierjével. A rendezők közül Fábri Zoltán volt a kedvence, nem véletlen, hogy az Ötödik pecsét című filmben ő is Oscar-díj gyanús alakítást nyújtott.
19. 1985. december 30-án a szilveszteri műsort próbálta már nagybetegen a Kongresszusi Központban. Évek óta tudott volt, hogy gyengélkedik – leukémiás volt – ám eszébe sem jutott, hogy lemondja a szereplést.
20. Azon a tragikus december 30-án Gálvölgyi János belépett az öltözőbe és köszönt. Márkus László egy széken ült, rákacsintott, hátra dőlt a székkel, majd az öltöző padlójára zuhant. Gálvölgyi először azt hitte, Márkus csak viccel. Aztán rádöbbent, hogy ez most nem szerep. Percekkel később a mentő is megérkezett és a Tétényi út kórházba vitte a színészt, de már soha nem tért magához. Csupán 58 éves volt…
Nyugodj békében, Márkus László!
2024. április 23. (kedd), 06:59
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
