Végső búcsú az orosházi tanítónőtől.. Mária és a férje egyszerre lettek betegek..mindketten belehaltak

64 éves korában, 2021. /március 25\-én elhunyt Szigetiné Krecz Mária, tanítónő, a Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola nyugalmazott pedagógusa\./

Pusztainé Szabó Margit címzetes igazgató szavaival búcsúzunk.

“Diplomáját a Debreceni Tanítóképző Főiskolán szerezte. BM dolgozó férjével és fiával mintegy harminc éve Hajdú-Bihar megyéből együtt jöttek Orosházára. Munkáját az akkor még József Attila Általános Iskolában kezdte, és végigélte az intézményi átalakulások egész sorát.

Iskolájához mindvégig hű maradt, korrekt hozzáállással segítette az átszervezéseket, a fenntartóváltásokat.

Tanítói munkakörben példaértékű pedagógiai munkát végzett. Tantárgyak egész sorát tanította az alsó tagozaton. Eredményes volt az elméleti oktatásban, de kiváló kézügyességének köszönhetően a művészeti nevelésben is élen járt. Külön szívügye volt a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása. Hatékony együttnevelés során biztosította az eltérő szociális környezetből érkező tanulók fejlesztését, valamint az egyéni képességek fejlettségéből adódó hátrányok kompenzálását.

Pozitív visszajelzésekre épülő bizalomteli légkört alakított ki tanítási óráin.

Melegszívű, jóindulatú, mosolygós emberként szerették és tisztelték a tanítványok, szülők, munkatársak. Az alsó tagozatos munkaközösség aktív tagjaként értékes, megfontolt tanácsaival segítette a szakmai munkát. Az egy évfolyamon tanítókkal különösen szoros kapcsolatot ápolt. Szakmai tudását folyamatos önképzéssel és továbbképzéseken való részvétellel gyarapította. Az értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógia elsajátítása, tanulási zavarok feltárása, számítógépes ismeretek, személyiségfejlesztés, testi és lelki egészségre nevelés technikái, művészeti nevelés, drámapedagógia, kooperatív tanulás, multimédiás eszközök használata, mind beépültek pedagógiai eszköztárába.

Eredményekkel teli munkájának gyümölcsét a mindennapok során érzékelhette.

Szerényen, de szépen teltek az iskolában töltött évei. Aztán egyszer csak nagy öröm következett be magánéletében, megszületett unokájuk, Dani, akivel rendkívül szeretetteljes kapcsolatot építettek ki férjével együtt. A kisfiú mindene volt a Mama, a Papa és viszont. Nagyon sok időt töltöttek együtt, napjaikat bearanyozta a kis csöppség.

2016-ban élete fordulóponthoz ért, kérte nyugdíjaztatását. Nehezen vált meg iskolájától, a gyerekektől, kollégáitól. Számára új, csendesebb világ kezdődött, de kapcsolata volt munkatársaival mindvégig megmaradt, érdeklődéssel követte az iskola életét.

Ekkor érezte csak igazán, hogy amíg az ember dolgozik, más hullámhosszon izzik. Felpörgetett élete mindennapjaiban kevés ideje maradt megállni, egy kicsit lazítani, kedve szerint cselekedni. Aztán eljött az a pillanat, amikor mindez véget ért.

Oldódott a stressz, megszűnt a rohanás, eltűntek a határidők szorításai. Nyugodtabbá váltak a mindennapok. Kezdődött az új élet, más életritmussal, más tartalommal, más fontosságokkal.

Élete folytatásába azonban beleszólt a kegyetlen valóság. Férjével egy időben lettek súlyos betegek, és néhány nap különbséggel elragadta őket a kegyetlen halál. Döbbenet ül az arcokon, felfoghatatlan számunkra két életerős, kiegyensúlyozott ember távozása.

Együtt jöttek Orosházára és együtt is mentek el.”

Varga Gyula Napszálltakor c. versének részletével kívánok békés, csendes pihenést!

„AZ UTAT MOSTMÁR MEGFUTOTTAM,

LERÁZHATOM PORÁT NYUGODTAN;

ÚJ ÉG ÉS ÚJ FÖLD TŰN ELÉ…

MEGYEK, ÖRÖK FÉNYED FELÉ”