Vese műtétre feküdt be Bendegúz, haza zavarták, mert nincs altatóorvos. A java csak ezután jött!

Tegnap 2018. /október 2án délelőtt, minekutána tegnapelőtt reggel befeküdtem a jó előre megbeszélt időpontra a miskolci urológiára az idei második, korrekciós veseműtétre, közölték, hogy mehetek haza, mert nincs altatóorvos, majd hívnak telefonon, ha újra próbálkozhatunk\./

Két hete az aneszteziológus szakorvos pár perces konzíliumon többek közt megállapította, hogy hiányos fogazatú tetraplég (négyvégtag bénult személy) vagyok majd megkért, hogy EKG végett feküdjek fel a nekem mellig érő vizsgálóágyra, de nem akartam összetörni magam, így inkább ülve készült a szíves szinusgörbe. Kiakadtak, hogy térdzokni van rajtam, amit fel kellett húzni, nem várták meg, míg leveszem, úgy rángatták, mint kapcát a rühes kutya alatt, majd figyelmeztettek, hogy ne mozgassam a lábam.Szerencsére IQ-t nem mértek, így nem omoltam teljesen össze.

Idén áprilisban, minekutána tavaly ősz óta itt-ott kezelgettek súlyos E-coli fertőzéssel és veseproblémával protekcióval feküdtem be ugyanide, akkor került belém az a vesekatéter, aminek az egyik végét a legutóbbi natív röntgenen már nem találták, 'valamerre elkóborolt' ezért kellene először is azt megkeresni, majd újra megműteni, kivenni.Tíz nap után úgy bocsátottak el a miskolci urológiáról, hogy az E-coli csíraszám mindössze egy nagyságrenddel csökkent, cserébe megfertőztek enterococcus phaecalisszal is, a vesekő eltávolító műtétet pedig altatóorvos miatt folyton halogatták, majd nem vállalták, inkább sínt helyeztek fel a jobboldali ureterbe.

Kiírtak a miskolci Lithoterápiás AA-Med intézetbe kőzúzásra, ahol, miután a kőbunkó beteghordozó fiúk felcipeltek az emeletre (hihetetlen módon még van olyan épület a kórházban, ahol nincs lift, de az épület egésze sem akadálymentes), a bornírt főorvos kerek perec megtagadta, hogy elvégezze a beavatkozást.Hogy miért, az számomra azóta sem derült ki, hisz a kezelő urológusom tíz nappal korábban azt velük telefonon többször is leegyeztette.

A tavaszi kórházi kiküldetést soha nem felejtem el.Tíz nap után jöttem ki a miskolci halálsorról, amit szó szerint kell érteni, mert mellettem, a szobatársam, egy középkorú férfi 48 órán keresztül hangosan és egyre hevesebben hörögve haldoklott, néha pár percre meghalt, majd erős szervezete újra és újra kezdte, míg végleg ki nem kilehelte szerencsétlen lelkét.

Ez engem sokkal jobban megviselt, mint az E-coli és az eltévedt vesekövem. Azt sem közölték velem, hogy a szobatársam nemcsak végső stádiumban lévő rákos beteg, de húsevő baktérium falta fel a jobb combját, azért üvölt, amikor a nővérek minden reggel, esdeklése ellenére durván átmozgatták, fürdették. Végül is az a legfontosabb, hogy sterilen haljon meg valaki.Tragédia.A mellettem haldokolva hörgő embert nézve, látva és hallgatva, egy csomót bőgtem, hangosan, mint egy óvodás. A tiszta pillanatokban beszélgettünk. A felesége és a kórházi tiszteletes sem bírta már elviselni a belőle áradó bűzt és a közelgő halál zaját, az utolsó napokban már nem látogatták.Egy hét alatt hárman haltak meg az Urológián, két éjszakán keresztül egy nő halálsikolyát hallgattuk. A harmadik páciens csendben ment el.

A körülményekről inkább mélyen hallgatnék, mert rettenetesen szégyellem magam is, állandóan 1 literes nagy műtéti alkoholos sprickelővel a kézben felvértezve pár óránként pucoltam a betegmosdatóban, mert én csak oda férek be, mostam, sikáltam a csempéről, a padlóról, a WC-ről a vért, gennyet, szart és a hugyot.

Ez is nagyon megviselt.

Ezen felül tíz napig állandóan menedzselni kellett magam, mert alap, hogy senki sem tud semmit, az infók nem mennek át a személyzeten, én felügyeltem az infúziót, a gyógyszereket, CT-t, röntgent stb.Az összes vénámat durván szétcseszték, a bal karomban csontot és ideget szúrtak kétszer is, azóta is zsibbad a bal hüvelykujjam, úgy mentem haza, mint egy vietnami háborús veterán.

Végül is azért maradtam, mert az urológián dr. BB adjunktus személyében elhivatott, komoly orvossal találkoztam, aki mindent megtett, hogy ne patkoljak el a fertőzésben és aki megtalálta leállt jobb vesém okát: 10 mm-es felső uréterben elakadt vesekő.

És mert nincs más lehetőség. Máshol az új törvények alapján nem fogadnak, mivel nem vagyok sürgős eset, magánklinikára pedig kinek van pénze...

dr. BB eleinte nem tudott megműteni, mert nem volt altatóorvos. Megcsodáltam, ahogy napi kb. tízszer műt és többet lohol, mint egy spartatlonista, többet dokumentál, mint GGM, és mindennek tetejébe a folyosón várakozó hihetetlenül kulturálatlan és valljuk be, némineműleg büdös beteginváziót is sztoikus türelemmel vizsgálja, kezeli.Az osztályról pedig két nővér kivételével a személyzet ÖSSZES tagját azonnali hatállyal kirúgnám vagy a Bugacra költöztetném szürkemarhát legeltetni.

A pár éve felújított miskolci megyei sebészeti tömb, ahol az urológia is van, esik szét, és teljességgel akadályozott.

Nagyon kiakadtam, de nem volt kinek elmondani, senkit sem érdekel. Így a mosdó előtt nedves ruhával fürödtem, mint tavaly a Pamírban.Az ágy két arasszal magasabb, mint a székem, naponta többször meg kellett másznom majd leesnem, vissza a székbe. Az akadálymentesség hiányát szó szerint kell érteni, a parkolón, villanykapcsolón, fürdőn, WC-n, vizsgálóágyon, röntgen, EKG készüléken stb. keresztül semmi sem hozzáférhető kerekesszékes pácienseknek.

Most pedig várom, hogy telefonon hívjanak, hogy visszamehessek erre a csodálatos helyre!

2018. október 03. (szerda), 19:21