A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant. Megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak, és nevettem mikor már nem bírtam tovább. /Szereztem örök barátokat\./ Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak! Sírtam zenehallgatás vagy fényképalbum lapozgatása közben. És felhívtam valakit, csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem, meghalok a vágytól. És féltem, hogy elvesztek valakit, aki nagyon fontos volt számomra(a végén mégis elvesztettem)! DE TÚLÉLTEM!És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem. .és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd..ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és AZ ÉLET TÚL SOKAT ÉR ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!

2013. szeptember 12. (csütörtök), 18:46