Mindenegyben blog 2015. február 25. (szerda), 16:02
Élj! Visszahozhatatlan. Tudod, mi ez? A Te életed. Soha nem jönnek vissza azok a percek, amelyeket nap, mint nap felesleges dolgokra elvesztegetsz. Aggódsz, gyűlölsz, bosszankodsz, pánikolsz. Ahelyett, hogy élnél. Ahelyett, hogy a napfény felé fordítanád az arcodat, és élveznéd, hogy a meleg átjárja a pórusaidat, a szellő lágyan megsimogatja az arcodat, és egy finom étel zamata csiklandozza a gyomrodat. Azt mondod, a sors megvert az élettel, ami neked adatott. Én azt mondom az élet a cselekvésről, és a talpra állásról szól. Gyerünk! Szedd össze magadat, és élj végre. Élj úgy, ahogy mindig is akartál: szabadon, boldogan, nem pedig félelmekkel telve. Élj olyan életet, ahol több az igen, mint a nem. Kezdj el végre élni! Mert minden egyes nap elvesztegetett idő, amit a múlton rágódással töltünk. Az élet kiszámíthatatlan. Néha igazságtalan. Rossz. Fájdalmas. Az, bizony. Neked akkor is küzdened kell. Soha nem feladni. Elkezdtél már élni végre? Soha nem késő!
Élj!
Visszahozhatatlan. Tudod, mi ez? A Te életed. Soha nem jönnek vissza azok a percek, amelyeket nap, mint nap...
Mindenegyben blog 2015. február 23. (hétfő), 07:25
"Senki sem mondta, hogy könnyű eset vagyok. Nehéz velem beszélni.. Makacs vagyok és túl sokat beszélek. Van, hogy senki nem érti, mi bajom.. Nem biztosíthatlak arról, hogy nem fogunk veszekedni, hogy nem fogunk kételkedni egymásban és, hogy mindig jó leszek. De egyet tudok: amíg küzdesz értem, én maradok."
A rosszakaróidat ne tiltsd le, úgy csak elbújsz!
Inkább mutasd meg milyen boldog vagy,
sokkal jobban idegesíti majd...
Mindenegyben blog 2015. február 21. (szombat), 22:30
Amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben.
Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.A szeretethez nem kell teli erszény.
- Ez a mosoly és ez a...
Mindenegyben blog 2015. február 20. (péntek), 12:08
Csitáry-Hock Tamás: Nem a kávén múlik ... Hanem a kézen. Találkozik két ember, akik mások számára teljesen hétköznapiak, átlagosak, jelentéktelenek. De egymás számára cseppet sem azok. Mert van valami megfoghatatlan dolog, kisugárzás, varázslat, ami rendkívülivé teszi őket egymás szemében. Hogy amit a másiktól kapnak, az számukra csoda, kellemes érzés. Bármi legyen is az. És azt a bizonyos kávét bárki ágyba hozhatná, mégsem lesz ugyanaz az érzés. Mert nem a kávén múlik. Hanem a kézen. A kézen, amelyik a kávéscsészét tartja és nyújtja feléd. Amelyben nem kávé van. Hanem lélek. Az Ő lelke.
