Apa és kisfia esete a szeretettel

A 62 éves anyukám múlt héten vette ezt a ruhát és ezeket a cipőket, és azóta sem vette le. Tegnap eljött velük a lányom szülinapi bulijára és kínos helyzetbe hozott..

A 62 éves anyukám múlt héten vette ezt a ruhát és ezeket a cipőket, és azóta sem vette le. Tegnap eljött velük a lányom szülinapi bulijára és kínos helyzetbe hozott..

A 62 éves anyukám múlt héten vette ezt a ruhát és ezeket a cipőket, és azóta sem vette le. Tegnap eljött velük a lányom...

Gazdag nagypapa kérte, hogy adják be egy idősek otthonába. A menye a hetedik mennyországban járt a boldogságtól — de nagyon hamar már úgy zokogott, mintha eszét vesztette volna... ???

Gazdag nagypapa kérte, hogy adják be egy idősek otthonába. A menye a hetedik mennyországban járt a boldogságtól — de nagyon hamar már úgy zokogott, mintha eszét vesztette volna... ???

A megtört öregúr és a hívatlan menyPásztor Lajos egy csendes tavaszi reggelen a teraszán ült, a régi diófa alatt, amit...

A szokásosnál sokkal korábban jöttem haza. A férjemnek az éjszakai műszakban kellett volna dolgoznia,

A szokásosnál sokkal korábban jöttem haza. A férjemnek az éjszakai műszakban kellett volna dolgoznia,

A szokásosnál sokkal korábban értem haza.Miután évekig úgy spóroltam, mintha az életem múlna rajta, végre készen álltam...

A férjem elvitt a faluba, hogy megismerjem a szüleit! Amikor megláttam az anyját, MEGIJEDTEM – és ekkor történt valami, amitől SZÓHOZ SEM JUTOTTAM... ??? Az autóban ültem, erősen szorítva Gábor kezét, miközben ő lassan leparkolt a régi, megdőlt kerítés mellett. A falu hűvös őszi levegővel, áthatóan kék éggel és nedves föld illatával fogadott bennünket. Valahonnan a távolból egy kutya ugatása hallatszott, én pedig akaratlanul is remegni kezdtem. — Valéria, mi van veled? – kérdezte Gábor, észrevéve, hogy még erősebben megszorítottam a kezét. — Csak... izgulok, – vallottam be halkan. A ház ajtaja hirtelen kivágódott, és a tornácon megjelent egy asszony. Magas, erős testalkatú, komoly arckifejezéssel. Ránk nézett, és úgy éreztem, mintha a levegő körülöttünk hirtelen sűrűbbé vált volna. — Jaj, Gáborka, anyád fia! – Hangja, akár egy harangszó, betöltötte az egész udvart. – Miért nem szóltál, hogy jössz?! Belül görcsbe rándultam. Ez volt az anyja. Klaudia néni egy lépéssel közelebb jött, és ahogy közeledett, egyre inkább el akartam bújni a férjem mögé. Karjait kitárta, a tekintete pedig valami megmagyarázhatatlan súlyt hordozott. Hirtelen úgy éreztem magam, mintha egy bíróság előtt állnék, és az ítélet bármelyik pillanatban elhangozhatna. — Látom, nem egyedül jöttél, – szűkítette össze a szemét, és lassan, nagyon lassan rám emelte a tekintetét. — Anyu, ismerd meg a feleségemet, Valériát. – Gábor védelmezően átölelte a vállamat, mintha meg akarna óvni. Ekkor Klaudia néni hirtelen elindult felém. Ösztönösen hátráltam egy lépést. — Gyere ide, menyecském! – kiáltott fel, és mielőtt bármit is mondhattam volna, erős karjai közé zárt, olyan szorosan, hogy csillagok villantak a szemem előtt. Éreztem, ahogy meleg, friss tésztát és fokhagymát árasztó ajkai cuppannak mindkét arcomra és homlokomra. Mindez annyira váratlan volt... és megrázó. — Jaj, de törékeny vagy! – jegyezte meg az anyósom, úgy méregetve engem, mintha egy piacon vásárolt csirkét szemlélne. Nyeltem egyet, várva a következő megjegyzését. — Hol találtál egy ilyen szépséget, Gábor? – kérdezte enyhe gúnnyal, de rosszindulat nélkül. A férjem csak mosolygott: — A könyvtárban, anyu. Klaudia néni felhúzta a szemöldökét, majd váratlanul ravasz mosoly jelent meg az arcán. — Gyertek be, mit álldogáltok a hidegben? És vegyétek le a cipőt, tegnap felmostam! Végre kifújtam a levegőt, amit eddig bent tartottam. Mindez olyan... hirtelen történt. Bementünk a házba, mit sem sejtve arról, hogy ez még csak a kezdet volt. Aztán történt valami, amitől SZÓHOZ SEM JUTOTTAM... ??? (Folytatás az első kommentben a kép alatt???)

A férjem elvitt a faluba, hogy megismerjem a szüleit! Amikor megláttam az anyját, MEGIJEDTEM – és ekkor történt valami, amitől SZÓHOZ SEM JUTOTTAM... ??? Az autóban ültem, erősen szorítva Gábor kezét, miközben ő lassan leparkolt a régi, megdőlt kerítés mellett. A falu hűvös őszi levegővel, áthatóan kék éggel és nedves föld illatával fogadott bennünket. Valahonnan a távolból egy kutya ugatása hallatszott, én pedig akaratlanul is remegni kezdtem. — Valéria, mi van veled? – kérdezte Gábor, észrevéve, hogy még erősebben megszorítottam a kezét. — Csak... izgulok, – vallottam be halkan. A ház ajtaja hirtelen kivágódott, és a tornácon megjelent egy asszony. Magas, erős testalkatú, komoly arckifejezéssel. Ránk nézett, és úgy éreztem, mintha a levegő körülöttünk hirtelen sűrűbbé vált volna. — Jaj, Gáborka, anyád fia! – Hangja, akár egy harangszó, betöltötte az egész udvart. – Miért nem szóltál, hogy jössz?! Belül görcsbe rándultam. Ez volt az anyja. Klaudia néni egy lépéssel közelebb jött, és ahogy közeledett, egyre inkább el akartam bújni a férjem mögé. Karjait kitárta, a tekintete pedig valami megmagyarázhatatlan súlyt hordozott. Hirtelen úgy éreztem magam, mintha egy bíróság előtt állnék, és az ítélet bármelyik pillanatban elhangozhatna. — Látom, nem egyedül jöttél, – szűkítette össze a szemét, és lassan, nagyon lassan rám emelte a tekintetét. — Anyu, ismerd meg a feleségemet, Valériát. – Gábor védelmezően átölelte a vállamat, mintha meg akarna óvni. Ekkor Klaudia néni hirtelen elindult felém. Ösztönösen hátráltam egy lépést. — Gyere ide, menyecském! – kiáltott fel, és mielőtt bármit is mondhattam volna, erős karjai közé zárt, olyan szorosan, hogy csillagok villantak a szemem előtt. Éreztem, ahogy meleg, friss tésztát és fokhagymát árasztó ajkai cuppannak mindkét arcomra és homlokomra. Mindez annyira váratlan volt... és megrázó. — Jaj, de törékeny vagy! – jegyezte meg az anyósom, úgy méregetve engem, mintha egy piacon vásárolt csirkét szemlélne. Nyeltem egyet, várva a következő megjegyzését. — Hol találtál egy ilyen szépséget, Gábor? – kérdezte enyhe gúnnyal, de rosszindulat nélkül. A férjem csak mosolygott: — A könyvtárban, anyu. Klaudia néni felhúzta a szemöldökét, majd váratlanul ravasz mosoly jelent meg az arcán. — Gyertek be, mit álldogáltok a hidegben? És vegyétek le a cipőt, tegnap felmostam! Végre kifújtam a levegőt, amit eddig bent tartottam. Mindez olyan... hirtelen történt. Bementünk a házba, mit sem sejtve arról, hogy ez még csak a kezdet volt. Aztán történt valami, amitől SZÓHOZ SEM JUTOTTAM... ??? (Folytatás az első kommentben a kép alatt???)

Alighogy beléptem a házba, máris megcsapta az orrom a friss kenyér és a forró húsleves illata. Odakint dermesztő hideg...