Vajon az út végén, mi fog engem várni? Kérdésre a választ, megfogom találni? S addig vajon engem majd milyen út vezet? Félelem-göröngyös, szépen kikövezett? Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok? Magányosan megyek, vagy lesznek barátok? Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek? Keresem a választ, utamon, míg élek! Visszanézni nem kell, nem segít a múltam, ami lényeges volt, talán megtanultam. Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok, mert a múlt súlyával csak magamnak ártok. Csak a mában élek és teszem a dolgom, amint felmerülnek gondjaim, megoldom. A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle, vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle. És ha majd egy napon az út végéhez érek, majd angyalok várnak, csupa kedves lélek. Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem, csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!
Ma van Advent első vasárnapja !Csak egy gondolat és kívánság !Kívánom , hogy boldogságban erő egészségben találjon ,...
Mindenegyben blog 2019. május 15. (szerda), 10:32
A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.” /Teréz anya/
