…de Ő, Ő akkor is ott marad benned...mikor vívódsz, kételkedsz, és nem érted a világ gonoszságát, az ítéleteket, mikor pálcát törnek feletted vagy megvetnek. De ott csillog majd akkor is a szemedben, mikor minden rossz véget ér, s te végre megint tiszta szívedből nevethetsz. Ott lesz a mozdulatban, amire ő tanított, a zenében, amit mindketten szerettetek. Letelepszik melléd a fotelba, mikor kicsit minden zavarossá válik benned, s te épp azon vagy, hogy gyorsan kibogozd lelked kusza szálait - a legnagyobb káoszban is, Ő megmarad neked!

Mi az a nagy szerelem? /Valami olyan megmagyarázhatatlan, semmihez sem fogható erő, ami más, mint az összes többi szerelmed, mégis mindezek ellenére véget érhet, s te tovább is lépsz, de sosem leszel már az, aki előtte voltál\./

Viszed magaddal minden lépésedben, csöndes téli estén, hóesésben. Reggelente, mikor belekortyolsz az első adag gőzölgő kávédba, aztán mikor kilépsz az utcára, s megcsap a világ zaja. Mikor a buszon ülsz, és két rohanás között csak bámulod az utca számodra teljesen semmit mondó történéseit …a szívedben Ő akkor is ott van.
És igen, veled lesz majd abban a pillanatban is, mikor találkozol egy másik szerelemmel, s te elhatározod végre; neki adsz esélyt, hogy boldoggá tegyen, mert elég volt a magányból!
…de Ő, Ő akkor is ott marad benned...mikor vívódsz, kételkedsz, és nem érted a világ gonoszságát, az ítéleteket, mikor pálcát törnek feletted vagy megvetnek.

Hirdetés

De ott csillog majd akkor is a szemedben, mikor minden rossz véget ér, s te végre megint tiszta szívedből nevethetsz.
Ott lesz a mozdulatban, amire ő tanított, a zenében, amit mindketten szerettetek. Letelepszik melléd a fotelba, mikor kicsit minden zavarossá válik benned, s te épp azon vagy, hogy gyorsan kibogozd lelked kusza szálait - a legnagyobb káoszban is, Ő megmarad neked! Mert Ő volt az, aki mellett felnőttél, aki mellett igaz Nővé lettél! Aki féltékeny sakállá tett, aztán egyetlen csókjával megszelídített, aki hatni tudott rád! Istenem, ő volt az, aki mellett megtanultál élni, s akiből annak idején erőt merítettél, ahhoz hogy rá merj végre lépni az útra, ami az álmaidhoz vezet!
Az élet kegyetlensége csupán, hogy a Te utad immár nem az övé mellett fut tovább, de te mégsem bánsz semmit! Azt sem hogy szeretted- Istenem, de mennyire nagyon szeretted – és azt sem, hogy bár már nem a tiéd, ő mégis ott maradt benned… egyszerűen csak szelíden s csendben figyelsz rá, hogy léte titok maradjon a világnak, s megnyugvás legyen NEKED! Németi Hajnalka

2015. március 20. (péntek), 07:09