Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen. Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében. A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett, mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek.
Szép volt ez az álom, tündérien szép, mert újra átélhettem az otthon melegét, és újra érezhettem azt a fahéjas kalács-illatot, mely ünnepivé tett sok múlt-pillanatot.
Mikor anyámmal álmodom, boldogan kelek, mert tudom, van még hely, hová hazamehetek, hisz amíg az álmok világában anyámra lelek, én sem lehetek elárvult gyerek.
Kun Magdolna: Anyámról álmodtam
2015. május 01. (péntek), 09:46
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
