Én csak egy egyszerű ember vagyok, akit az Élet megtanított arra, hogyan kell erősnek lenni. Megtanított tűrni, nyelni, leküzdeni a dühömet. Tudom, hogy kell harcolni és tudom, mikor kell elengedni. Megtanultam, hogy kell felejteni és tudom, nem mindent kell elfelejteni. Látom már sok embert elveszítek, de mindig jönnek újak. Érzem, hogy kell változni és változtatni. Megtanultam bízni, remélni és csalódni is. Kaptam pofonokat, könnyeket és mosolyt is. A jó élmények feltöltenek, a rossz emlékek erőssé tesznek. De bármi is történik ez az Én életem, nem bánok semmit sem, hisz Én mindig csak több leszek. A sebek után maradt hegek és a mosolyok általi ráncok is az Enyémek. És büszke vagyok rájuk, mert általuk vagyok az, aki lettem.
Hirdetés
Hirdetés
Én csak egy egyszerű ember vagyok, akit az Élet megtanított arra, hogyan kell erősnek lenni. Megtanított tűrni, nyelni, leküzdeni a dühömet. Tudom, hogy kell harcolni és tudom, mikor kell elengedni. /Megtanultam, hogy kell felejteni és tudom, nem mindent kell elfelejteni\./
Hirdetés
Látom már sok embert elveszítek, de mindig jönnek újak. Érzem, hogy kell változni és változtatni. Megtanultam bízni, remélni és csalódni is. Kaptam pofonokat, könnyeket és mosolyt is.
Hirdetés
A jó élmények feltöltenek, a rossz emlékek erőssé tesznek. De bármi is történik ez az Én életem, nem bánok semmit sem, hisz Én mindig csak több leszek. A sebek után maradt hegek és a mosolyok általi ráncok is az Enyémek. És büszke vagyok rájuk, mert általuk vagyok az, aki lettem.
2014. május 08. (csütörtök), 20:50
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Ma van Advent első vasárnapja !Csak egy gondolat és kívánság !Kívánom , hogy boldogságban erő egészségben találjon ,...
Mindenegyben blog 2019. május 15. (szerda), 10:32
A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.” /Teréz anya/