Uram, súlyos keresztem, már nehezen bírom, hisz sok év terhét cipelem életutamon, S úgy elfáradt szívem, úgy elfáradt lábam, akárcsak görnyedt madárcsontú vállam De lásd, szótlan hordom keresztem, s kitartón viszem, bármily kérges tőle sebzett tenyerem. Mert tudom, amit a sors reánk rótt, el kell viselni, akkor is, ha túl nehéz a súlyt megemelni De nem baj Uram, nem baj, ha nagy súlyt rósz is rám, csak gyermekeim vigyázd életük során Nekik adj még tartalmas, boldog életet, hadd lássák szépnek a múló éveket. Mert túl hamar eljön az a végső perc, mikor már mindegy lesz, fekszel-e, vagy kelsz, s mindegy lesz az is, süt-e rád a nap, vagy dermedtté tesz az éjszakai fagy.
Tudod Uram, az anyai szív, oly gyönge tud lenni, ha gyermekét látja titokban szenvedni, mert az anyai szív dobogása az a ritmusjel, ami gyermekének szívében visszhangzásra lel.
