Gyertya

- Mit csinálsz? - nyitott be a sötét szobába az édesanya. - Mi ez a sötétség? - aztán megpillantotta a földre állított mécseseket. - Mit csinálsz Lea? - Csssssss - emelte ujját a szája elé a kislány. - Nézd anyu, ezek mi vagyunk! /\- mutatott a táncoló lángokra\./  Az asszony felnevetett: Még hogy mi? Viaszgyertyának nézek én ki? A kislány meg sem hallotta, folytatta mondókáját: - Olyanok ezek a kis gyertyák, mint az emberek. Ha sokan vannak együtt nem alszik el a lángjuk, még ha a szél is fúj rájuk, mert olyan erős a tűz, amivel égnek. Az emberek is ilyenek: ha sokan fognak össze, még a legnagyobb gonosz sem árthat nekik, mert annyira összefognak. De amelyik gyertya egyedül van, azt könnyen elfújja a szél, ahogy a magányos embert is könnyebben legyőzi a gonosz. Érdekes, nem gondolod anya? Az asszony már nem nevetett. Kisétált a szobából és maga után csendben becsukta az ajtót. Magában igazat adott lányának.

2012. július 05. (csütörtök)