Én még éltem ott, hol munka volt és becsület, ahol nem éheztek, nem sírtak az öregek, s a gyermekek, ahol a barna-héjú lágy kenyeret szívvel sütötték, ahol elismert, és rangos volt az emberi érték.
Én még jólétben éltem ott, hol élni lehetett, mert ahol éltem, volt a lelkekben annyi szeretet, mely elűzött maga mellől minden gonoszságot, amely eltorzulttá tette ezt a szép-arcú világot.
Én még éltem ott, ahol a tisztes kort megért, mosolyogva vitte hátán nehéz keresztjét, mert tudta, mindig, de mindig mellette áll az, aki cipeli majd helyette, ha olykor elfárad.
Én az élet által ismertem meg minden szépséget, azt, amit a hosszú útra majd büszkén vihetek, de az itt maradó gyermekekkel, azokkal mi lesz, ők mit visznek, ha számukra már minden elveszett.
Ma van Advent első vasárnapja !Csak egy gondolat és kívánság !Kívánom , hogy boldogságban erő egészségben találjon ,...
Mindenegyben blog 2019. május 15. (szerda), 10:32
A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.” /Teréz anya/
