Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem Légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlékszem Hogy reggel, vagy épp este, néked mit meséltem
Légy majd a támaszom, ha egy nap öreg leszek Légy akkor is velem, mert nélküled elveszek Légy az igaz barát, még ha vén is leszek Kérlek, fogd a kezem, hisz mindig szerettelek
[adSulvo]
Légy majd a támaszom, ha hajam őszre fordul Akkor is légy majd az, ha könnyem is kicsordul Az idő lassan eljár, sajnos felettem is De támaszom, csak Te légy, e borús időben is
Légy kérlek támaszom, minden körülményben Akkor is légy velem, ha majd megéhezem Légy akkor is velem, ha egyszer majd haldoklom E kivált nehéz napon, ne kelljen csalódnom
Légy az én támaszom, mikor szólítalak Ha az idő tépázta, barázdált arcomat Megsimítod néha, mikor megihlettél Súgd fülembe olykor, csak engem szerettél…
Légy az én támaszom, a Teremtőre kérlek És ha majd betartod, csak is úgy ígérd meg Majd egy nap meghalok, és felcsendül a zsoltár Istennek azt vallom, hogy támaszom Te voltál…
