Megint haza indulok nemsokára Nagy, néma csend borul a kis szobára. Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt. Nincs már ott, aki eddig haza várt. Békülten kimondom:Elköltözött. Nem lakik többé az élők között. Ó, hogy várt mindig...
Hirdetés
Hirdetés
Megint haza indulok nemsokára Nagy, néma csend borul a kis szobára. Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt. Nincs már ott, aki eddig haza várt.
Békülten kimondom:Elköltözött. Nem lakik többé az élők között.
Ó, hogy várt mindig, milyen nehezen! /Szorongva leste, mikor érkezem\./
Hirdetés
S egyszer csak elébe léptem, Hogy felragyogott az a kedves kék szem! Pedig szolgálatom hívó szavára Én olyan gyakran hagytam őt magára,
És neki úgy fájt minden búcsúvétel: Körül tipegett anyai féltéssel... Amíg csomagoltam és rendezgettem Szeme kísért...csendesen ült mellettem s bele sűrítve szóba annyit mondott! Azután...egyszer ő is útra kelt.
Hirdetés
Végső tekintetével átölelt, És indult...hangtalanul, csendesen. Elment! Elment! Hiába keresem.
Ő utazott el!-ismételgetem: Tudta, hogy örök hajlék hívja fenn És most, előre ment és haza vár, Csak egy kevés idő van hátra már, S ha véget érnek próbák,földi harcok Megint meglátom azt a kedves arcot Ott, ahol többé nem kell búcsút venni-
Kicsiny szobánk most csendesen fogad, De csendje is tud drága titkokat... Hogy várt mindeddig.... hogyne várna rám: (Turmezei Erzsébet verse)
2015. február 17. (kedd), 09:31
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Ma van Advent első vasárnapja !Csak egy gondolat és kívánság !Kívánom , hogy boldogságban erő egészségben találjon ,...
Mindenegyben blog 2019. május 15. (szerda), 10:32
A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.” /Teréz anya/
