Minden, ami igaz, őszinte, amiben nincs játék, taktika, és hátsó szándék, minden pillanat, amikor lehull a maszk, az unalmas.

Akkor kellünk majd, amikor ő már nem kell nekünk...Amikor már lemondtunk róla és emberfeletti erőt megmozgatva de végre felemelkedtünk életünk legnagyobb pofáraeséséből. /Akkor kellünk majd, amikor a köd oszladozni kezd, amikor a napfény utat tör a felhők között, s az élet újra pezsegni kezd körülöttünk\./

Akkor kellünk majd, amikor ismét tündöklünk, és mér eszünkbe se jutnak az olyan botrányos alakok, akiknek a szerelem csak játék az esőben, és sáros cipővel sétáltak végig a mellkasunkon. Akkor kellünk majd, amikor ismét két tűsarokkal állunk a földön. Üresen és szenvtelenül tekintve rá. Akkor kellünk majd, mikor egy sármos mosolyra már szemünk se rebben, amikor már nem hiszünk a mesékben, amikor egy sziánál többet kell mondania, hogy őt nézzük, és ne az esti műsort a tévében...Akkor kellünk majd, amikor magunkra találtunk. Amikor el tudtuk engedni a meg akarlak szerezni görcsöt, és már csak azzal foglalkozzunk, aki minket akar megszerezni. Akkor kellünk majd, amikor már minden idea ledőlt előttünk. Amikor ő, akit egyszer mindennél jobban akartunk, ha már utánunk dobnák, se kellene nekünk.
Akkor kellünk majd neki...de akkor mocskosul.
Mert aki mindig elérhető, az unalmas, aki feltétel nélkül szeret, az unalmas, aki törődik veled, az unalmas, aki kifejezi az érzéseit, az unalmas. Minden, ami igaz, őszinte, amiben nincs játék, taktika, és hátsó szándék, minden pillanat, amikor lehull a maszk, az unalmas.
Mondd neki, hogy szeretlek, és elmenekül, mondd neki, hogy soha többé nem akarod látni, s csak idő kérdése, és az ajtódban fog állni. Mert van, akinek mindig csak akkor vagy érdekes, amikor nem lehetsz az övé. Amikor nem vagy… “unalmas”. "

2015. április 12. (vasárnap), 17:12