Reggel,mikor kinyílt szemem, oly furcsa volt az ébredés. Imára kulcsolt kezem, S hevesebb lett a szívverés. Bennem élő bú,és bánat, Ma örömmé váltatok, Mert itt van még az édesanyám, Akit ma is láthatok. Virágomat e szép napon, Személyesen átadom, S megköszönöm a jó istennek, Hogy még ma is láthatom. /Nem szól anyám\./
Hirdetés
Ajka remeg. Szemében a könnye, Többet mond az minden szónál, Szíve nyitott könyve. Benne féltés.Aggodalom. Az életről egy regény, Gyermekkorunk emlékképe, Mit féltve őriz szegény. Sorai közt lapozgatva, Beleírom imám, S megköszönöm a jó istennek, Az én édesanyám.
2016. május 03. (kedd), 22:06
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra: