Anya! Itt állok fejfád előtt lehajtott ősz fejjel. Könnyeim nyeldesem, mely arcomról csorog. Kaparnám a málló földet gyengülő kezemmel, de látod olyan erőtlen, és elhagyott vagyok.
/Nézem a rád hajló koszorúk elszáradt rózsáit\./
Hirdetés
a ráfestett szavakat, amik ködharmatban áznak, s ilyenkor úgy szorítja szívem az-az égető hiány, mely eltemette meséit egy álmodó kislánynak.
Minden vasárnapom tiéd, ugyanúgy, mint régen, ilyenkor elmondom neked, hogy mi történt azóta. Néha-néha elviszem kertedből a legszebb virágot, melynek illatából érzed, mit szívem suttogna.
Számomra ma is élsz,s mindig élni fogsz, hisz itt vagy velem éjjelente a csendes félhomályban. Itt vagy a rügyező falombok tavaszt hordó ágain, s a kettőnk lelkéből eredendő örök vérforrásban.
Ma van Advent első vasárnapja !Csak egy gondolat és kívánság !Kívánom , hogy boldogságban erő egészségben találjon ,...
Mindenegyben blog 2019. május 15. (szerda), 10:32
A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.” /Teréz anya/
