- Ha elkerülted már a negyven évet, a lelked gyakran tűnt időkbe téved. A dolgaidban tartod még a rendet, de egyre inkább áhítod a csendet. Már nem vársz rangot, címet, hatalmat, és nem mész fejjel valamennyi falnak. Már tiszteled az évgyűrűt a fában, és hinni tudsz: a mások igazában. Már reméled, hogy nem hiába éltél: mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél, nem maradt hang: a semmibe kiáltó. Ha nem is lettél irányjelző zászló, a magad helyén álltál rendületlen: szélben, viharban, ködben, szürkületben, mint kapubálvány őrizted a házat, és voltál tűrés, és lettél alázat. A tieidnek maradtál a béke: a nyitott ajtó biztos menedéke. Ha elkerülted majd a negyven évet, már nem hiszed, hogy adósod az élet, csak azt érzed, hogy tiéd az adósság, mert kevés volt a salakmentes jóság: a mindent adó, semmit visszaváró, a minden próbát derekasan álló, mely sosem számol, szüntelen csak árad, örök fölény és örökös alázat. Ha elkerülted már a negyven évet, s mindezt beláttad, és mindezt megélted, és be tudsz állni a legszürkébb helyre, már te lehetsz a sorsod fejedelme!
Ma van Advent első vasárnapja !Csak egy gondolat és kívánság !Kívánom , hogy boldogságban erő egészségben találjon ,...
Mindenegyben blog 2019. május 15. (szerda), 10:32
A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.” /Teréz anya/
