Nem a kávén múlik ...
Hanem a kézen.
Találkozik két ember, akik mások számára teljesen hétköznapiak, átlagosak, jelentéktelenek. De egymás számára cseppet sem azok. /Mert van valami megfoghatatlan dolog, kisugárzás, varázslat, ami rendkívülivé teszi őket egymás szemében\./
Hogy amit a másiktól kapnak, az számukra csoda, kellemes érzés. Bármi legyen is az. És azt a bizonyos kávét bárki ágyba hozhatná, mégsem lesz ugyanaz az érzés. Mert nem a kávén múlik. Hanem a kézen. A kézen, amelyik a kávéscsészét tartja és nyújtja feléd. Amelyben nem kávé van. Hanem lélek.
Az Ő lelke.
Csitáry-Hock Tamás
2015. január 02. (péntek), 15:34