Olyan emberre vágyom, ha már testem megfárad és elvénül, ugyanannak a Nőnek lásson, mint egykoron, akivel hajnalba nyúlóan szeretkezett, aki dacolt a kihívásokkal, élvezte az életet és sosem volt fáradt.

Olyan valakire vágyom, aki meglátja bennem a Nőt akkor is, mikor arcomat teljes valójában megmutatom, kinek reggel is szép vagyok kócosan, kissé elnyűtten, olykor az élettől megfáradtan. /Aki nem csak akkor hív gyönyörűnek, ha testem mezítelensége eléje tárul, vagy, ha tetőtől talpig kényelmetlen, ámde tetszetős ruhákban pompázom\./

Arra a valakire vágyom, ki kezelni tudja a nemiségünkből fakadó különbözőségeket, aki nem próbál megváltoztatni, hanem elfogadja bennem a Nőt, még ha sokszor nem is sikerül megértenie azt. Ki lát egészében úgy, ahogy vagyok, minden külcsín és felszín nélkül, s mégis szereti minden egyes porcikámat. Olyan emberre vágyom, ha már testem megfárad és elvénül, ugyanannak a Nőnek lásson, mint egykoron, akivel hajnalba nyúlóan szeretkezett, aki dacolt a kihívásokkal, élvezte az életet és sosem volt fáradt.

Hirdetés

Olyan társra vágyom, aki, ha évek múltán is a szemembe néz, annak csillogásából olvasni tud közös múltunkból, minden egyes átélt, örömteli percünkből, és fájdalmas megpróbáltatásainkból. Olyan valakire vágyom, aki meglátja bennem nemcsak a Nőt, hanem az Embert is!

Golden Dawn

2015. július 30. (csütörtök), 11:57