A csendes éjben anyámra gondolok, Szívemben most az ő szíve dobog. Szegény özvegy volt, sokat szenvedett, Nem volt egyebe, csak a szeretet. Szájától vont meg minden falatot, És ha mi ettünk, ő is jóllakott.
Játékot venni nem tudott nekünk, Varrással kereste kenyerünk. Ő mesterkélt ünnepre szép babát, Levágta hozzá dús hajfonatát, Gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki, Hullottak rá könnyének gyöngyei.
Láttam a föld sok szép kirakatát, De nem találtam hasonló babát, Oly tündérszépet, olyan kedveset, Nem ért más hozzá. Csak a szeretet… A szeme kék, a haja barna volt, S a kóc mögött picinyke szív dobolt. Anyám elment, nem érte meg szegény, Hogy a világ forduljon tengelyén, Pedig, hogy várta, várta mivelünk.., Hogy nekünk is virradjon ünnepünk. Ó, most ha élne, Vehetnék már neki Ruhát, cipőt, S nem kéne küzdeni.
Ó emberek, míg él anyánk, Nagyon szeressük őt, mert elmegy egy napon, És visszahozni többé nem lehet Az elmulasztott jó szót, tetteket, A késő bánat mit sem ér neki, Az élőt kell szeretni, érteni.
Mert újra érzem, Látom, hallom őt, S csak ámulok, hogy mily magasra nőtt, És újra szép és újra fiatal, S mintha szívéből zengene a dal, Amit írok csöndes éjszakán: Még most is adsz nekem, Anyám… Anyám…
Ma van Advent első vasárnapja !Csak egy gondolat és kívánság !Kívánom , hogy boldogságban erő egészségben találjon ,...
Mindenegyben blog 2019. május 15. (szerda), 10:32
A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.” /Teréz anya/
