Voltam már vesztes, de legyőzött sohasem! Akartak már a becsületembe tiporni, próbáltak már megaláztatni, volt, hogy sikerült is. Voltam én már lent, sőt még lejjebb is. Tapostak a szívembe,gázoltak a lelkembe. Nem szégyellem kimondani. Volt, hogy majdnem ordítottam a fájdalmaktól, a vágyaktól, a tehetetlenségtől, a haragtól, dühtől,bosszú vágytól. Volt, hogy sírtam. Sőt, zokogtam, mint egy kisgyerek. Volt, mikor úgy éreztem és gondoltam, hogy nem tudok fölállni és lent maradok, de mindig sikerült erőt merítenem még a legkilátástalanabb helyzetekből is és mindig felálltam, felállok és mindig is fel is fogok!

Voltam már vesztes, de legyőzött sohasem! Akartak már a becsületembe tiporni, próbáltak már megaláztatni, volt, hogy sikerült is. Voltam én már lent, sőt még lejjebb is. Tapostak a szívembe,gázoltak a lelkembe. /Nem szégyellem kimondani\./

Volt, hogy majdnem ordítottam a fájdalmaktól, a vágyaktól, a tehetetlenségtől, a haragtól, dühtől,bosszú vágytól. Volt, hogy sírtam. Sőt, zokogtam, mint egy kisgyerek. Volt, mikor úgy éreztem és gondoltam, hogy nem tudok fölállni és lent maradok, de mindig sikerült erőt merítenem még a legkilátástalanabb helyzetekből is és mindig felálltam, felállok és mindig is fel is fogok!

2015. április 28. (kedd), 12:26