10 vérfagyasztó mondat, amiket gyerekek mondtak a szüleiknek
Hirdetés
Hirdetés
A Reddit nevű közösségi oldalon feltették a következő kérdést: „Mi a legrémisztőbb dolog, amit a gyermeked valaha is mondott neked?” A válaszoktól nem hogy a szülőkben, de az olvasókban is megfagyott a vér. /Ugyanis vagy némelyik gyereknek vagy nagyon élénk a képzelete vagy olyat is látnak, tudnak, amit mi nem… íme, 10 ilyen sokat sejtető, mégis hátborzongató mondat\./
Hirdetés
Bár a gyerekeknek végtelen nagy a képzelőerejük amit a tévé és az egymás között hallott történetek megfűszerezhetnek, mégis jól tudjuk, hogy a érzékeik jóval tisztábbak és kifinomultabbak, mint a felnőtteké. Még nem zárkóztak be a társadalom elől, még nyitva van a harmadik szemük és nem befolyásolta őket a világ. Éppen ezért olyan félelmet keltően ezek a mondatok…
Hirdetés
1. Egyszer úton voltunk kocsival és füstöt láttunk nem olyan messze és mellettünk haladtak el a tűzoltók is. Erre azt mondtam: „Hűha, valahol tűz van a közelben.” Mire a kisfiam így felelt: “Még mindig emlékszem a napra, amikor meghaltam a tűzben”.
2. “Anya, a hölgy a fehér autóban jól van, nem halt meg, mert vele van egy angyal.” Jelentette ki magától a gyerekem. Egy óra múlva bekapcsoltam a híreket, és volt egy riport egy hölgyről, aki egy fehér Cadillaccal lehajtott a portland-i hídról, de biztonságban kiúszott. Azt jelentették, hogy látott egy ragyogó fényt, ami kitört az ablakon és sürgette, hogy ússzon.
Hirdetés
A sürgősségiek szerint meg kellett volna fulladnia…
3. Egy alkalommal az unokatestvéremre vigyáztam, aki beakarta fonni a hajamat. Leültünk a tükör elé, és láttam, hogy egész idő alatt nézett valamit a hátam mögött. Pedig nem volt ott semmi. 10 perc után megállt a keze és csak bámult és megkérdeztem, mit néz annyira, mire azt felelte: “A magas férfi mögöttünk azt mondja, szeretne veled játszani.”
4. Anyám azt mesélte, hogy amikor 3 éves voltam, gyakran bámultam előre a semmibe. Egyszer megkérdezte tőlem, „Mit bámulsz?” Mire azt válaszoltam neki: „Egy lányt, mama.” Anyám, aki nem hitt a szellemekben, megkérdezte, hogy néz ki. „Fehér, aztán fekete színű, aztán fehér, majd ismét fekete.” Anyukám utánanézett és kiderült, hogy a házban, ahol laktunk, tűzben meghalt egy fiatal lány. Élvet égett el.
5. Amikor felkészültünk arra, hogy másik városba költözünk, a fiam nagyon szomorú volt.
Hirdetés
Azt mondta, hiányozni fog neki mindenki, de leginkább George fog hiányozni. “George? Ez egy új barátod az iskolából?” Mire azt válaszolta: „Nem. Ő az az ember, aki kimászik az ágy alól éjjel. “
6. Egyszer az unokahúgomra kellett vigyáznom. Egy nagy házban laktak, nagy ablakokkal és volt a háznak egy hátsó terasza, ahol a fák az eredeti vad fák voltak és már akkor is ott voltak, mielőtt felépítették volna a házat. Az unokahúgommal közelebb mentünk a terasz felé vezető ablakhoz, és meredten bámult kifelé. Megkértem, hogy jöjjön velem játszani. Nagyon lassan megfordul, és azt mondta: “Látod őket, Maggie néni?” „Kiket, drágám?” “Az embereket, akik a fákon lógnak.
Hirdetés
”
7. Megcsókoltam a férjemet lányom előtt, ahogy máskor is és, hirtelen nagyon csúnyán nézett ránk és azt mondta: “Karina azt mondja, hogy hagyd abba a csókolgatását! Meg fog ölni, ha nem hagyod abba, azt mondja apu az övé.
Hirdetés
“ Döbbenten néztünk egymásra a férjem és én, miközben a lányunk elment. A férjem ex felesége 3 héttel ezt megelőzően halt meg. Az ő neve volt Karina.
8. Mielőtt elmentem volna éjszaka aludni, láttam, hogy magától beindult a vízforraló. A fiam a következő reggel felébredt, és azt mondta: “Sajnálom, anyu. Alfie lehet rossz néha, de általában ellenőrzi, hogy mindenki alszik-e házban, mielőtt kijön játszani.”
9. Amikor gyerek voltam (anyukám csak akkor mesélte el ezt a történetet, amikor idősebb lettem) elmentünk egy régi kúriába, ahol éppen árverezés folyt. Volt egy csomó eladásra szánt tárgy, és miközben az anyám egyik oldalon nézelődött, azt mondta, hogy üljek és maradjak ott, ahol voltam.
Hirdetés
Közvetlenül mellettem, volt egy asztal tele kristályos holmikkal, és egy hölgy azt mondta, legyen óvatos, mert azok voltak a kedvencei. Anyukám visszajött, és megkérdezte, kivel beszélek. Mondtam neki, hogy egy hölgy beszélt az előbb, és ő mondta, hogy legyek óvatos. Mikor kifelé tartottunk, velünk jöttek az eladók is. Megálltam, megnéztem egy festmény a falon, és azt mondtam anyukámnak, “Nézd, ez a hölgy, akivel beszéltem.” Az eladó hölgy mondta anyámnak, hogy lehetetlen, mert a hölgy elhunyt, és ez volt az oka az árverésnek.
10. A lányomnak volt egy képzeletbeli barátja, akit “Sally”-nek hívott. Azt mondta nekem egyszer, hogy a lány buta volt és intézetbe került, amiért felaprította az anyja fejét.
A parasztlánynak a férje állandóan gúnyolta , nem tudva, hogy a nő milliós örökséget kapott az apjátólGábor mindig is...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2025. április 19. (szombat), 06:56
Egy lány hozzáment egy gazdag, idős férfihoz – csak arra várt, mikor dobja fel a talpát… De amikor a férfi végül meghalt, olyan dolog történt, amire SENKI sem számított!
Kinga mindig is tudta: ő nem az a fajta lány, aki panelben él és kuponokra vadászik. El sem tudta képzelni, hogy egy szürke hétköznapokból álló életet éljen, egy olyan férfi oldalán, aki nem tudja elhalmozni luxussal és figyelemmel.
Ő mindig is többre vágyott – csillogó estélyikre, gyémántokkal teli ékszerdobozra, tengerparti villákra, ahol a pezsgőt már szinte csapból is lehet inni. És mindezt… úgy, hogy közben egy ujjal se kelljen megmozdulnia.
Nem voltak kétségei. Nem érzett bűntudatot. Tudta, hogy az élet a merészeknek kedvez. Akik elég bátrak ahhoz, hogy megragadják, amit mások csak messziről néznek.
És akkor… a sors egy tökéletes lehetőséggel állt elő: egy idős, gazdag üzletemberrel, Lászlóval. Komoly név, elképesztő vagyon, régi kapcsolatok, befolyás, hatalom. Már túl volt a hatvanon. Kinga viszont épphogy harminc lett.
És ez miért lenne probléma? – gondolta. Az idő úgyis megold mindent. Nem kell semmi mást tennie, csak eljátszani a tökéletes feleséget… egy kis ideig.
Úgy lépett be László életébe, mint egy friss, illatos tavaszi szellő – fiatalosan, bájosan, lehengerlően. László, akit teljesen elbűvölt a lány szépsége és élénksége, teljesen beleszeretett. Vagy legalábbis azt hitte.
– Drága Kinga, kinek is hagynám ezt az egész világot, ha nem neked? – mondogatta gyakran, miközben öreg, ráncos ujjaival simogatta a lány bársonyos kezét.
– Te vagy a mindenem, édesem – duruzsolta Kinga, miközben egy pillanatra sem remegett meg a hangja. De belül… belül hidegen számolta a napokat.
Már nem kellett sokat várnia.
És végül eljött a reggel, amikor a „drága” László már nem kelt fel többé. Minden pontosan úgy történt, ahogy várta. A temetésen látványosan potyogtak a könnyei – de azok csak a gyászoló özvegy tökéletesen megjátszott kellékei voltak. A fekete ruha? Hibátlan. A fátyol? Drámaian tökéletes.
Kinga Oscar-díjat érdemelt volna a szerepért. És már érezte is az édes győzelem ízét a szájában.
Ám amikor az örökösök és az ügyvédek összegyűltek, hogy felolvassák az elhunyt végakaratát… valami dermesztően szokatlan történt. Kinga hátán végigfutott a hideg. Valami nem stimmelt.
Amit ezután hallott, attól az egész szoba megdermedt. De legfőképp… ő maga.
? A végrendelet szavai mindent felforgattak… és az egész világát porrá zúzták.
A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el ??
A milliárdos pénzt adott a kolduló nőnek, hogy enni tudjon adni a gyermekének. Másnap reggel ugyanazt a nőt látta a...
Mindenegyben blog 2025. április 18. (péntek), 16:07
Mi van ?! Te tényleg mosogatóként dolgozol itt?!” – Viktor be akarta égetni volt feleségét a szeretője előtt. De amint meghallotta, hogyan szólítják őt, az arca fokozatosan elfehéredett…
Anna a recepció mögött állt, épp egy vendéggel egyeztetett, amikor egy ismerős hang megütötte a fülét.
– Hát ez elég hangos hely. Nem túl sok itt a sürgés-forgás egy ilyen előkelő étteremhez képest?
Anna felnézett.
Előtte, mint valami múltbeli kísértetek, ott állt Viktor és Krisztina. A férfi alig változott – ugyanaz a magabiztos pillantás, drága öltöny, tökéletesre vágott frizura. De Krisztina már más volt. Kihívóan díszített, feltűnően „gazdag”, de valahogy ideges, feszült volt az egész megjelenése, mintha kétségbeesetten próbálná visszaszerezni azt a világot, ami már nem volt az övé.
Anna belül megfeszült, de pillanatok alatt visszanyerte hidegvérét.
– Miben segíthetek? – kérdezte nyugodt hangon.
Viktor közelebb lépett, hunyorított, mintha nem hinne a szemének.
– Anna?
A nő visszanézett rá. Nyugodtan. Krisztina közben lenéző pillantással mérte végig az éttermet, hosszú műkörmeivel türelmetlenül dobolt az étlapon.
– Micsoda véletlen! Te itt dolgozol?
Anna halványan elmosolyodott.
– Mondjuk úgy, hogy igen.
– Szóval… te vagy a mosogató? – kérdezte Viktor gúnyosan vigyorogva. – Ó, drágám – fordult Krisztinához –, megmondtam, hogy előbb-utóbb kénytelen lesz két lábbal a földön járni.
Krisztina kuncogott.
– Persze. Nem is csodálkozom. Legalább van mivel lefoglalnod magad, miután olyan bután elrohantál. – Anna nem válaszolt.
Ám amint Viktor meghallotta, hogyan szólítják Annát a személyzet – „Igazgató asszony, elnézést, a tárgyaló készen áll…” –, arcáról lassan lehervadt a fölényes mosoly.
A folytatást a fotó alatti első hozzászólásban olvasd el ??
