2015. március 16-án reggel 8-9 között mentőt hívtam az exférjemhez, mert úgy ítéltem meg, hogy súlyos az állapota. Fájt a feje, vérzett az orra, nem tudott beszélni és elferdült a szája. Én a stroke tüneteit véltem felfedezni. A mentő elég gyorsan kijött. (Ez volt az egyetlen pozitívum a történtekben)
Hirdetés
Hirdetés
2015. március 16-án reggel 8-9 között mentőt hívtam az exférjemhez, mert úgy ítéltem meg, hogy súlyos az állapota. Fájt a feje, vérzett az orra, nem tudott beszélni és elferdült a szája. /Én a stroke tüneteit véltem felfedezni\./
Hirdetés
A mentő elég gyorsan kijött. (Ez volt az egyetlen pozitívum a történtekben) Egy fiatalember, aki be sem mutatkozott és egészen biztosan nem orvos, elkezdte vizsgálni, majd közölte velem, hogy csak magas a vérnyomása. Elég lett volna a körzeti orvos. Ennek ellenére ragaszkodtam hozzá, hogy kórházi ellátásra van szüksége. Beleegyezett, hogy bevigye.
Hirdetés
Úgy becsapta előttem az ajtót, hogy köszönni sem tudtunk egymásnak.. Egész nap várakoztunk, gondoltam vizsgálják. Délután 4 óra után már felhívtam telefonon, mert sokalltam a várakozást. Sajnos csak a tizedét értettem a beszédnek, amiből sikerült kihámoznom, hogy a sürgősségi osztályon ül és várakozik. Még nem vizsgálták meg. Nagyon dühös lettem. Miért mondják akkor, hogy azonnal hívjunk mentőt, ha egy napig várakoztatják?!!!! 5 órakor felhívtam a kórházat, ahol azt mondták, sok a beteg és rangsorolnak, eldöntik, kit kell előbb vizsgálni.
Hirdetés
Szerintük nem volt sürgős. Azt gondolom, ez a mentőstől származó információ volt. 6 órakor a fiam telefonált. Azt a választ kapta, hogy ha stroke-ja lenne már az osztályon feküdne. Biztos nem az van. Este 7 órakor vizsgálták meg. Egy másik várakozó hívott fel, mert már egyáltalán nem tudott beszélni. Megállapították, hogy stroke-ja van, ezért azonnal CT vizsgálatot kell végezni.
Hirdetés
9 óra 30 perc körül beszéltem vele ujra. Csak annyit sikerült megértenem, hogy már meg volt a vizsgálat, de még mindig a széken ülve várakozik. Már bele sem merek gondolni, mi várható ma!!!!! Talán jobb, ha az ember itthon meghal szép csendben. Ez a tortúra egy egészséges embert is megvisel. 24 óra étlen-szomjan, betegen, 65 évesen. Ez borzasztó!!!! Az ember végigdolgozza az életét és ez jár?!!!! Mindezért felelősnek tartom a mentővel érkező fiatalembert, a kórházat, de tisztelt kormányunkat is,mert nem tett semmit azért, hogy ez ne történhessen meg.
Hirdetés
Nemsokára nem lesz orvos ebben az országban, mert aki maradt, nem fogja bírni a terhelést. Nem új kórházat kell építeni, hanem a színvonalat emelni a már meglévőekben és az orvosokat megbecsülni. Pláne nem magánkórházat, amit az átlagember nem tud megfizetni. Vállalom a nevemet és szeretném, ha minél több fórumra el tudnám juttatni ezt az írást.Kérem ossza meg ön is! Üdvözlettel Szabó Éva
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
