3 ecsetfejű gyerek a villamoson vulgáris szavakat mondott a lányoknak. Ekkor egy lány olyan sallert zavart le az egyiknek..
Odajött hozzám az egyikük. Nem néztem rá, csak az ajtót bámultam, ahol le fogok szállni. Csak nyílna már ki! De még sok idő volt a megállóig...
Egy fiatal lány, Blanka, nem mindennapi esetnek volt szem- és fültanúja:
„Egy este, elég későn, hulla fáradtan hazafelé tartottam a melóból, a 4-6-oson. /Három felnyírt hajú, atlétás suttyó azzal „szórakozott”, hogy lézeres kulcstartóval világítottak a lányok szemébe\./
Egy idő után ez már nem volt nekik elég, és az egyik kis rohadék odament a „kiszemelt” lányhoz, a szemébe világított a lézerrel, és megkérdezte: „jössz d*gni, tündérem?”
Ezt hallva meghűlt bennem a vér!!! A lány ugyanezt érezhette: szegény nem szólt semmit, és a következő megállónál leszállt.
Elkezdtem parázni, hogy akkor most biztos één következem.
Sajnos az ösztöneim jól működtek.
Odajött hozzám az egyikük, azzal az ótvar dumával, amivel az előbb a másik lányhoz. Nem néztem rá, csak az ajtót bámultam, ahol le fogok szállni. Csak nyílna már ki! De még sok idő volt a megállóig, mert épp a Petőfi hídon mentünk át.
A suttyó ekkor újrakezdte. Ám nem tudta befejezni, mert egy vékony, kedves arcú lány a védelmemre kelt.
Beállt a srác és közém, és így szólt a csávóhoz:
- „Anyád tudja, hogy még nem vagy otthon?”
- „Látom, kicsi ribi, te is jönni akarsz” - szólt vissza a baromarcú, és a lány melle felé nyúlt….
És akkor váratlan dolog történt! Még most is alig hiszem el! A lány fogta magát, és visszakézből olyat bemosott a srácnak, hogy a kapaszkodó rúd adta a másikat… Óriási csattanás volt :D
Köpni-nyelni nem tudtam, de valószínűleg a srác is sokkolódhatott, mert 10-20 másodpercig szólni se tudott.
Mikor magamhoz tértem a döbbenetből, rémülten néztem körbe, hogy most mi lesz… De a másik két srác is csak lapított…
Azt éreztem, megmenekültem! Hálásan néztem az őrangyalomra, talán még egy halk köszönömöt is rebegtem. Kicsit irigyeltem is a lányt, hogy ahhoz képest, hogy ilyen aprócska és törékeny (talán még 160 centi se volt), milyen bátor.
Bátrabb, mint akármelyik férfi, aki ott volt a közelünkben a villamoson, és nem tett semmit...
Én és az „őrangyalom is” leszálltunk a következőnél, a srácok meg mentek tovább. Talán még most se akarják elhinni, hogy egy kis, törékeny, magyar lány szembe mert szállni velük…
Mi a tanulság? Néha a határozott fellépés is elég a sutyerákok ellen, ne féljünk megvédeni magunkat!
Ne felejtsd el megosztani, hogy másokhoz is eljusson!
A fotó illusztráció
Forrás: utcaemberek.blogspot.hu
2016. szeptember 19. (hétfő), 13:25
