3 ecsetfejű gyerek a villamoson vulgáris szavakat mondott a lányoknak. Ekkor egy lány olyan sallert zavart le az egyiknek..
Hirdetés
Hirdetés
Odajött hozzám az egyikük. Nem néztem rá, csak az ajtót bámultam, ahol le fogok szállni. Csak nyílna már ki! De még sok idő volt a megállóig... Egy fiatal lány, Blanka, nem mindennapi esetnek volt szem- és fültanúja: „Egy este, elég későn, hulla fáradtan hazafelé tartottam a melóból, a 4-6-oson. /Három felnyírt hajú, atlétás suttyó azzal „szórakozott”, hogy lézeres kulcstartóval világítottak a lányok szemébe\./
Hirdetés
Egy idő után ez már nem volt nekik elég, és az egyik kis rohadék odament a „kiszemelt” lányhoz, a szemébe világított a lézerrel, és megkérdezte: „jössz d*gni, tündérem?”
Ezt hallva meghűlt bennem a vér!!! A lány ugyanezt érezhette: szegény nem szólt semmit, és a következő megállónál leszállt.
Hirdetés
Persze a suttyók csak röhögtek, fullra azt hitték, ők a legmenőbb arcok…
Elkezdtem parázni, hogy akkor most biztos één következem. Sajnos az ösztöneim jól működtek. Odajött hozzám az egyikük, azzal az ótvar dumával, amivel az előbb a másik lányhoz. Nem néztem rá, csak az ajtót bámultam, ahol le fogok szállni. Csak nyílna már ki! De még sok idő volt a megállóig, mert épp a Petőfi hídon mentünk át.
Hirdetés
A suttyó ekkor újrakezdte. Ám nem tudta befejezni, mert egy vékony, kedves arcú lány a védelmemre kelt. Beállt a srác és közém, és így szólt a csávóhoz: - „Anyád tudja, hogy még nem vagy otthon?” - „Látom, kicsi ribi, te is jönni akarsz” - szólt vissza a baromarcú, és a lány melle felé nyúlt…. És akkor váratlan dolog történt! Még most is alig hiszem el! A lány fogta magát, és visszakézből olyat bemosott a srácnak, hogy a kapaszkodó rúd adta a másikat… Óriási csattanás volt :D
Hirdetés
Köpni-nyelni nem tudtam, de valószínűleg a srác is sokkolódhatott, mert 10-20 másodpercig szólni se tudott. Mikor magamhoz tértem a döbbenetből, rémülten néztem körbe, hogy most mi lesz… De a másik két srác is csak lapított… Azt éreztem, megmenekültem! Hálásan néztem az őrangyalomra, talán még egy halk köszönömöt is rebegtem. Kicsit irigyeltem is a lányt, hogy ahhoz képest, hogy ilyen aprócska és törékeny (talán még 160 centi se volt), milyen bátor.
Hirdetés
Bátrabb, mint akármelyik férfi, aki ott volt a közelünkben a villamoson, és nem tett semmit... Én és az „őrangyalom is” leszálltunk a következőnél, a srácok meg mentek tovább. Talán még most se akarják elhinni, hogy egy kis, törékeny, magyar lány szembe mert szállni velük… Mi a tanulság? Néha a határozott fellépés is elég a sutyerákok ellen, ne féljünk megvédeni magunkat! Ne felejtsd el megosztani, hogy másokhoz is eljusson!
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
