5,5 évet dolgoztam egy Budapesti Temetkezési Intézetnél. Most kitálalok!
Hirdetés
Hirdetés
/5,5 évet dolgoztam egy olyan helyen,a Budapesti Temetkezési Intézetnél ahol embertelen körülmények között kellett végezni azt a hivatást, “munkát” ami, talán az egyik legkeményebb a világon…megküzdeni a szagokkal, és néha a látvánnyal…egy olyan helyen, ahol emberszámba sem vettek engem, és még jó néhány munkatársamat\./
Hirdetés
.egy olyan helyen ahol semmi nem számít csak az, hogy a munka el legyen végezve…más kérdés, hogy hogyan….ahol egy kézfertőtlenítőért évekig kellett könyörögni, és akkor sem kaptuk meg….ahol a védőitalunkkal mostunk kezet nagyon sokszor, mert más nem volt…egy olyan helyen, ahol a “főnök” úgy beszélt az emberekkel ahogyan kedve tartotta….egy olyan helyen ahol brutálisan komoly dolgokról “hibákról” egyetlen egy szó nem lett leírva, és kijavítva…egy olyan helyen, ahol a felső vezetés egyik embere megengedheti magának azt a kijelentést, “ne törődjenek azzal ha nagyobb fékezésnél eltörik az elhunyt nyaka, tegyék csak be fejjel az autóba, mert ez a technológiai utasítás” PERSZE MEGSZEGTÜK, ÉS MÉGSEM RÚGTAK KI ÉRTE….
Hirdetés
egy olyan helyen, ahol az én életemmel, és szabadságommal szórakoztak….egy olyan helyen, ahol a fertőzőveszélyes ládát simán becipeltették velünk kórházakba, és ott az ételszállító liftbe kellett a fertőzőveszélyes ládában az elhunytat szállítani…egy olyan helyen, ahol simán elvárták hogy gyalogolj be az intenzív osztályra egy ilyen ládával….egy olyan helyen ahol ezt számtalanszor jeleztük,és nem érdekelte őket…egy olyan helyen, ahol a saját cégemet kellett “MEGLOPNOM” hogy az elhunytra, rákerüljön legalább egy lepedő.
Hirdetés
.
EZT NEVEZIK VÉGTISZTESSÉGNEK….egy olyan helyen, ahol a kegyeleti törvényeket velünk tartatják be, de burkoltan megkövetelik ennek be nem tartását…..egy olyan helyen, ahol semmit nem ér a szakmai véleményed-tudásod….egy olyan helyen, ahol azt sem tudták, hogyan működik ez a része….egy olyan helyen, ahol az embereket félelemben tartják, és fenyegetik….
Hirdetés
egy olyan helyen, ahol egyedül felálltam és nemet mertem mondani…egy olyan helyen, ahol jelentést tettem, majd addig vitték a dolgot, amíg engem függesztettek fel….egy olyan helyen, ahol semmi, és senki nem számít….
EGY OLYAN ORSZÁGBAN, ahol sem a főpolgármester, sem a belügyminisztérium, sem pedig a miniszterelnökségi hivatal nem foglalkozott ezzel….és ez csak a kezdet…bemocskolom a temetkezési intézet hírnevét? nem! mindig jóhiszeműen nyilatkozom az intézetről….kivéve, a benne dolgozó néhány embertelen “emberről” .
Hirdetés
rágalmazok? ó igen! és állok is elébe nagyon szívesen következményeknek….de előtte elmegyek, és kipihenem ezt a sok “embert” akik erre utasítottak minket! Folyt köv! Addig is, vigyázzon mindenki magára!
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
