8 év alatt többször hallotta a kómába esett fiú, ahogy édesanyja ezt mondja: "Remélem, meghalsz"
Hirdetés
Hirdetés
Martin Pistorius már évek óta a tudatánál volt, de nem tudott kommunikálni sem a családjával, sem orvosaival, ápolóival. Nem adta fel.
A fiú 12 éves volt, amikor kómába esett. 16 évesen a tudatára ébredt, de miután sem enni, mozogni, kommunikálni nem tudott, az orvosok nem láttak kiutat ebből az állapotából, és azt mondták fel kell készülni arra, hogy addig marad kómában, amíg meg nem hal
/Szeretett fia élettelen vegetálását látva az elkeseredett édesanya azt kívánta, bárcsak Martin meghalna\./
Hirdetés
– Tudom, hogy szörnyű ilyet mondani, de valamiféle megkönnyebbülére vágytam – mondta a fiú édesanyja, Joan Pistorius a Mirrornak.
Martin, nem haragszik az édesanyjára: – Megértem őt.
Hirdetés
Minden alkalommal, amikor rám nézett, látta, hogy csak egy kegyetlen paródiája vagyok annak az egykor egészséges gyermeknek, akit annyira szeretett. Ugyanakkor iszonyatos volt ebben a sötétségben feküdni, tulajdonképpen teljesen egyedül. Amikor felébredtem kétségbeesetten próbáltam a környezetemnek jelezni, de hiába.
Hirdetés
Évekig próbálkoztam, és nem adtam fel. Egy otthonban laktam, ahol minden nap egy gyerek showt néztem, Barnyt a lila dinoszauruszt. Nem is tudom elmondani, mennyire utáltam Barneyt…
És csoda történt
Aztán 2001-ben, amikor a fiú 25 éves volt, az egyik terapeuta végre észrevette, hogy Martin szinte észrevehetetlenül, de mosolyog és „bólogat”.
– Abban a pillanatban amikor a terapeuta rájött, hogy kommunikálni próbálok vele, boldogság hullámzott végig rajtam – meséli Martin.
Hirdetés
– Innen végre felgyorsultak az események. További tesztek következtek és az azt követő években megtanultam használni a számítógépet, hogy azzal kommunikálhassak. És elkezdtem újjáépíteni az életemet. Autodidakta módon tanultam meg írni és olvasni, és elvégeztem egy weboldal tervező tanfolyamot.
Martin 2008-ben találkozott későbbi feleségével Joannával, aki szociális munkásként dolgozott. A pár ma már együtt él Essexben és most 39 éves Martin hangszintetizátort használ a beszédhez és kerekesszéket a mozgáshoz.
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
