A 25 éves egy selfit készített és mellé írta: "Igen, így nézek ki. Valóban. Minden egyes nap."
Hirdetés
Hirdetés
Mindannyiunkkala előfordult már, hogy túlságosan hiúak voltunk és olyan dolgot tettünk amit más talán annyira nem ért meg. /Ilyenkor aztán megtudjuk, hogyan gondolkodnak mások például egy olyan apróságról, ami nekünk fel sem tűnik\./
Hirdetés
Nagyon jól tudja ezt a 25 évesEmma Carey is, írta a LadBible.
Az Instagram oldalán osztott meg valamit ami felhívja a figyelmet egy "nem tökéletes" dologra vele kapcsolatban.
2013-ban Emma balestet szenvedett egy ejtőernyős ugrásnál és sajnos megsértette a gerincét a a gerincvelő is sérülést szenvedett.
Hirdetés
Az orvosai azt mondták soha nem fog tudni járni, ennek ellenére Emma sok akadályt legyőzve lábra állt. Ma már jár, ugrálni is tud fájdalom nélkül. Bizonyos dolgokat azonban már nem tud megtenni és ezért írt az Instagram oldalán.
Az egyik Instagram posztjában arról ír hogy valaki meglátta a rövidnadrágos képét és ezzel kapcsolatban írt neki.
"Így nézek ki, a fenében, igen, minden nap így nézek ki.
Hirdetés
"
Azt hiszem sokan azért írnak nekem, mert az hiszik most, hogy tudok járni, már teljesen egészséges vagyok. Sajnos el kell mondanom, hogy ez nem így van. Nem tudom tartani a vizeletemet és a székletemet sem."
Emma így folytatta:
"Először nagyon szégyelltem magam emiatt. Már el is akartam költözni otthonról és azt akartam, hogy senki se tudja ezt meg. Soha nem mondtam el az embereknek, miért kell mindig egy mosdó közelében lennem.
Hirdetés
Soha nem hagytam, hogy az emberek megtudják milyen vagyok. Ha véltelenül baleset történt, akkor gyorsan elmenekültem vagy elbújtam."
Nagyon fárasztó volt ezt eltitkolni és ezért senkit sem engedtem közel magamhoz.
Aztán egy idő után rájöttem, hogy ha így folytatom nem lesz senki aki megcsókoljon vagy ha ezt megteszi akkor nagyon mérges leszek rá. Nem akarok az életem végéig így élni. Túléltem egy nyomorult ejtőernyős balestetet.
Hirdetés
Fogalmam sincs hogyan, de most itt vagyok. Nem akarom úgy leélni az életemet, hogy semmi se sikerüljön. Ennél sokkal többel tartozom magamnak."
Emma így folytatta:
"Öt év telt el a balesetem óta. Azóta már minden barátom tudja, hogy inkontinens vagyok és ha valakivel megismerkedek, kb. 10 perc múlva elmondom neki, hogy velem ez a helyzet. Most pedig feltettem egy képet a rövidnadrágomról és mire észrevettem, már 100 00 ember látta ezt a posztot.
Hirdetés
"
Nem azért írom a bejegyzéseimet, hogy sajnáltassam magam. Hanem azért, vegyük észre milyen hülyeségekkel foglalkozunk, milyen buta dolgok miatt aggódunk. Csak azért, mert úgy nőttünk fel, hogy bizonyos dolgokról nem szabad beszélnünk, vagy egyenesen tabunak gondoljuk azt, nem bizots, hogy ez így van."
Csak azért mert mások valami miatt szégyellik magukat, ez nem jelenti azt, hogy neked is szégyellned kell valamit! Te döntöd el, hogy hogyan gondolkodsz bizonyos dolgokról, másoknak ehhez semmi közük.
Hirdetés
Ha Te jól érzed magad a bőrödben, akkor ennek semmilyen más hatása nem lehet rád.
Emmas szavai több százezer embert ért el és reméljük, hogy még többen olvassák a bejegyzését. Senki sem kontrollálhatja azt, hogy Te ki vagy.
2018. július 30. (hétfő), 20:16
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Úgy éreztem, a testem leáll” – A pajzsmirigyrákos nő elárulta, mi volt az első tünet, amit minden orvos...
Mindenegyben blog 2025. június 30. (hétfő), 07:51
Amikor elhagyott egy fiatalabb nőért, a gyerekeim az ő oldalára álltak – de most, hogy meghalt, hirtelen újra anyának szólítanak…” Tizenöt év csend. Tizenöt év magány. Ennyi ideje nem hívtak fel sem névnapon, sem karácsonykor. Amikor a férjem, Tamás otthagyott engem Eszterért – egy nála húsz évvel fiatalabb nőért –, a gyerekeink gondolkodás nélkül mellé álltak. Végül is Tamás egy nagyvállalat igazgatója volt, befolyással, pénzzel, kapcsolatokkal. És én? Én csak egy „megkeseredett” elvált nő lettem számukra, akit jobb elfelejteni. Sokáig azt hittem, tényleg nincs rám szükségük többé. Aztán Tamás szíve megállt. A temetés után pedig olyan üzenetek kezdtek záporozni tőlük, amilyeneket már rég nem kaptam: – Anya, hogy vagy? – Anyu, nem találkoznánk valamikor? Először nem értettem, mi ez a hirtelen fordulat. Aztán megtudták: Tamás mindenét a fiatal feleségére hagyta. És ekkor... eszükbe jutott, hogy van egy édesanyjuk is, akinek még van valamije. Azóta gyakrabban jönnek. Cukorkával, kedves szavakkal, kis mosolyokkal. De a lányom a minap egyenesen kimondta: – Mama, gondoltál már arra, hogy ideje lenne végrendeletet írni? Csak mosolyogtam. Egyikük sem tudja, hogy a végrendeletem már rég elkészült. És nem nekik szól. Hogy mit terveztem?