A börtönorvos minden este behívatta magához a csinos rabot. De amikor megtudta, hogy ki is ő valójában, teljesen ledöbbent. Anna, egy huszonöt éves fiatal nő, gyűlölte az estéket. Ez volt az az idő, amikor engedelmeskednie kellett egy ötvenöt éves férfi akaratának. A körülmények úgy alakultak, hogy nem volt más választása. Eleinte naivan azt hitte, hogy megtagadhatja, de a tapasztaltabb cellatársai gyorsan felvilágosították a börtönben uralkodó törvényekről. Elmagyarázták neki, hogy az orvossal szembeszállni értelmetlen – hatalma óriási volt, és ha akarta, pokollá tehette az életét. Anna végül úgy döntött, hogy inkább a kisebbik rosszat választja: engedelmeskedik. Pál már évek óta börtönorvosként dolgozott. Ez a hely tökéletes volt számára, hiszen itt szinte korlátlan hozzáférése volt a női rabokhoz a saját örömére. Amint Anna bekerült, rögtön felfigyelt rá – a lány szépsége kiemelte őt a többiek közül. Először akkor került a börtönkórházba, amikor a rabtársai megtámadták. Később megértette, hogy az egész egy előre kitervelt csapda volt. A támadás után azonnal a rendelőbe vitték kivizsgálásra, ahol Pál már várta. Ott közölte vele, hogy innentől minden este be fogják hozzá kísérni. Nyugodt, kimért hangon ecsetelte, milyen következményei lesznek az ellenállásnak. Anna nem látott kiutat. Ahogy ígérte, Pál gondoskodott róla, hogy a lánynak jobb körülményei legyenek. A többi rab kénytelen volt tisztelettel bánni vele, az őrök pedig nem bántották. Egyetlen vigasza az volt, hogy az orvos nem minden nap dolgozott. Viszont Pál szoros kapcsolatban állt a börtönigazgatóval, és befolyása szinte vetekedett az övével. Mindenki félt tőle. Így teltek a hetek. Az őrök rendszeresen átkísérték Annát az orvosi szobába, ahol kénytelen volt eltűrni mindazt, ami történt. Senki nem avatkozott közbe, senkit nem érdekelt az igazság. De a sors közbeszólt. Egy nap váratlanul áthelyezték Annát egy másik intézménybe. Pál semmit nem tehetett ellene. Még az igazgató sem tudta, miért vitték el a lányt. A doktor azonban nem hagyta el a börtönt. Minden erejével kapaszkodott a pozíciójába, és eltökélt volt, hogy itt fog dolgozni, amíg csak lehet. Amikor új igazgató érkezett, azonnal megpróbált jó viszonyt kialakítani vele. Figyelte, hogyan kezd bele az új főnök a reformokba, és úgy döntött, hogy egyelőre visszafogja magát. Nem akart felesleges kockázatot vállalni, amíg nem biztos a helyzete. A börtönben elkezdődött a rendcsinálás: néhány őrt már kirúgtak, és a fegyelem egyre szigorodott. Pál is érezte, hogy óvatosnak kell lennie. Ezért inkább a főnök mellé állt, besúgta a kollégáit, és mindenben segítette a reformokat. Ez be is vált: a friss vezető, Boriszovics Jenő, egyre többször kérte ki a véleményét, konzultált vele a rabok egészségügyi állapotáról, és szép lassan a jobbkezévé tette. Minden Pál terve szerint haladt. Aztán egy nap…..??? A folytatás az első kommentben a kép alatt!

A börtönorvos minden éjjel behívta a csinos rabnőt a rendelőjébe. Amikor megtudta, ki is ő valójában, teljesen ledöbbent..

 

/Anna, egy huszonöt éves fiatal lány, rettenetesen utálta az esti időszakot\./

Ekkor kellett egy ötvenöt éves férfi kívánságainak alávetnie magát. Az események úgy alakultak, hogy nem maradt választása. Eleinte Anna, aki még új volt a rabok között, azt hitte, hogy visszautasíthatja, de a tapasztalt cellatársai gyorsan felvilágosították a börtönben uralkodó visszaélésekről. Megértették vele, hogy a doktornak ellenállni hiábavaló, mert hatalma hatalmas volt, és el tudta volna tenni láb alól, ha ellenkezik. Ezért Anna végül a kisebbik rosszat választotta: engedelmeskedett.

Péter már évek óta dolgozott orvosként ebben a börtönben. Tökéletes hely volt számára, hiszen itt korlátlan hozzáférése volt a rabnőkhöz, hogy kiélje a vágyait. Amint Anna megérkezett, azonnal felfigyelt rá, hiszen a lány gyönyörű volt.

Anna először azután került a börtönkórházba, hogy néhány rabtársa megpróbálta bántalmazni. Később rájött, hogy ez egy előre megtervezett csapda volt.

A kórházban már várta Péter, aki közölte vele, hogy minden éjjel elhozzák a rendelőjébe. Hidegen és fenyegetéssel ecsetelte neki, hogy milyen következményekkel járna, ha ellenkezne. Anna végül beletörődött a sorsába. Cserébe Péter viszonylagos biztonságot biztosított neki: a többi rab nem bántotta, és az őrök sem zaklatták. Egyetlen dolog adott némi reményt Annának: Péter nem minden nap dolgozott.

Az orvos közeli barátságot ápolt a börtön igazgatójával, akinek szinte korlátlan hatalma volt.

A férfi befolyása félelmet ébresztett mindenkiben. Hosszú ideig minden zavartalanul folyt, ám egyszer csak Annát váratlanul áthelyezték egy másik intézménybe. Péter döbbenten és tehetetlenül állt az események előtt, még a börtön igazgatója sem tudta, miért történt ez.

Az idő múlt, és közben vezetésváltás zajlott a börtönben. Az új igazgató, Gábor, komoly reformokba kezdett, ami Pétert óvatosságra intette. Egyelőre visszafogta magát, nehogy felkeltse az új főnök gyanakvását.

Hogy biztosítsa a helyét, elkezdett segíteni a reformokban, jelenteni kollégáiról, és minden módon a főnök kedvében járni. A terv bevált: Gábor egyre inkább megbízott benne, gyakran kérte ki a véleményét.

Egy nap Gábor vadászatra hívta Pétert. Az orvos ezt hatalmas lehetőségnek látta, hogy még közelebb kerüljön hozzá. Reggel az igazgató megérkezett érte, Péter beszállt a kocsiba. Csak akkor vette észre, hogy nincsenek egyedül.

Hátrafordult, hogy köszönjön az utasnak, és azonnal elfehéredett. Anna ült ott.

Fagyos csend következett. Végül Gábor bemutatta Annát, mint a saját lányát. Péter végigsöpört a rémült felismerés, majd dadogva megkérdezte, hogyan került Anna börtönbe. Az igazgató elmesélte, hogy lánya egy rosszfiú miatt került oda, aki drogot árult, és végül rá hárította a bűnt. Anna nem kért segítséget, de az apja végül megtalálta, és most már nem haragudott rá.

A kocsival egy erdőbe hajtottak, ahol Gábor elővett két puskát és egy medvejelmezt. Péterre nézett: "Ma te leszel a medve." Az orvosnak esélyt adott: ha elmenekül, életben maradhat. Péter gyorsan felhúzta a jelmezt, majd futni kezdett. A távolból lövések dörögtek, de mindig mellette csapódtak be.

Végül az erdőben egy mocsárba rohant. Anna és az apja visszatértek az autóhoz, piknikezni kezdtek. Pár óra múltán Gábor felhívta a mentőszolgálatot: "A barátom eltűnt vadászat közben. " Pétert soha nem találták meg. A mocsarak pedig őrzik a titkaikat.

2025. március 17. (hétfő), 17:37