/"A nő a szemembe nézett és elárulta, milyen szomorú amiatt, hogy férje már nem látja olyan szép nőnek, mint amilyen egykor volt\./
Elkészítettem a fotósorozatot, majd a fotókon kisimítottam a bőrét, eltüntettem a narancsbőrt, a striákat, ráncokat. Gyönyörű lett a képeken. De hamar rájöttem, mekkora hibát vétettem, amikor a nő férjétől egy e-mail érkezett." – írja Victoria.
„Szia Victoria,
… férje vagyok. Azért írok neked, mert nemrég kaptam egy általad fotózott képsorozatot a feleségemről. Nem akarok elégedetlennek tűnni, és nem haragszom rád, de van néhány gondolatom, amit szeretnék megosztani veled.
Nagyon régóta, 18 éves korom óta ismerem a felségemet.
Az albumtól, amit adott nekem, összeszorult a szívem.
Azzal, hogy a hibákat eltüntetted róla, mindent eltüntettél, ami fontos nekem… Amikor kiretusáltad a striáit, kitörölted a gyermekeinkre utaló jeleket a testéről, amikor kisimítottad a ráncait, levetted róla a több mint két évtizedes nevetést, és az aggodalmait.
Köszönöm neked, hogy ezt tetted. Mert ezeket a képeket látva ráébresztettél arra, milyen régen nem mondtam már a feleségemnek, hogy mennyire szeretem, imádom. Ő olyan ritkán hallotta ezt tőlem, hogy azt gondolta, photosopolnia kell a képeket ahhoz, hogy jobban nézzen ki rajta.
Ezentúl nemcsak karácsonykor, hanem minden nap ünnepelni fogom őt – minden hiányossága ellenére.
Köszönöm, hogy ráébresztettél erre!”