Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak...
/Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él\./
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek.
Mikor hazafelé tartottak, az apa megkérdezte fiát:
„– Nos, mit gondolsz erről az útról? Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?”
– „Igen” – felelte a fiú.
– „És mit láttál meg mindebből?”
– Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy.
– A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak.
– A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát.
– Mi megvásároljuk az élelmet, nekik van sajátjuk a kertben.
És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
– Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.
Milyen igaz, ugye? Néha bele se gondolunk, hogy a szegény sokszor gazdagabb annál, mint akinek mindene megvan.
Ha tetszett a történet, ne felejtsd el megosztani!
