A férj fáradtan és éhesen hazaér a munkából, a felesége pedig a gyerekeket igyekszik megetetni a kanapén! Szerinted mi fog történni ezután?

A férjem kora este ért haza a munkából, természetesen fáradt és éhes volt. /Amikor belépett a nappaliba, a kanapén ültem, a 2 éves fiúnk a térdemnél, a pár hónapos lányunk a karomban, akit igyekeztem megszoptatni, de közben az egyik szabad kezemmel egy női magazint forgatgattam\./

Épp ekkor jelzett a sütő, hogy kivehetem a húst, és indulhatok, hogy a tálaljam a vacsorát.

A kedves férjem ártatlanul rám nézett és az kérdezte: „Te mit csináltál ma?”

Szerencsére nem akadt semmi nehéz és kemény tárgy a kezembe, mert legszivesebben kupán vágtam volna a kérdéséért.

Nézzünk csak vissza kicsit a pár évvel ezelőtt életemre: sosem voltam egy hisztérikus nőszemély. Négy évvel ezelőtt volt egy remek munkahelyem, magas fizetésem, gyönyörű autóm, ami után még a férfiak is megfordultak. Vicces sorozatokat néztem, későn feküdtem le, és az álomba merülésnél fontosabb volt a jó szeretkezés. Nevettem azokon a családokon, akik a fél országon keresztül magukkal cipelték még a babakocsit is, és közben 3 üvöltő gyerekkel és egy bozontos kutyával járkáltak fel-alá.

Ezt nevezik ők vakációnak? – tettem fel a költő kérdést. És most én is ebbe a helyzetbe vagyok.

Az történt, hogy megjelent a terhességteszten az a bizonyos dupla csík. A Victoria’s Secret alsóneműmet le kellett cserélnem pamut bugyira, és terhes nadrágban kellett mennem bevásárolni.

Számomra az az intimitás, ha el tudok úgy menni a vécére, hogy közben a 2 éves nem rúgja rám az ajtót, hogy mit csinálok, hol vagyok. Most már értem, hogy mit jelent a kismama szó jelentése, ami nem azt jelenti, hogy otthon van és élvezi az anyaságot, hanem egy olyan nőt takar, aki még akkor sem hagyhatja el a házat, ha már legszívesebben világgá menne.

Szóval ültem a kanapén, a karomban a kislányunkkal, és akkor elhangzik a kérdés: „Te ma mit csináltál?”

Hát lehet, hogy annyira nem tűnik fel, de hajnalban keltem, mert a kicsi sírt, majd reggelit készítettem, ami nem ment zökkenőmentesen, mert a kissrác csak kekszet hajlandó enni, azt is a konyhapadlóról. Ezután délelőtt a kertben elhagyott játékdinót kellett keresni, majd jött a mosás, közben a kismama irodalommal is foglalkoztam, és nem Shakespeare, vagy Dickens olvasását értem ezalatt, hanem egy sor gyereknevelési szakirodalmat.

Amikor délután valahogy elaludtak, nekifotam, hogy a kekszdarabokat eltüntessem, port is töröltem, és a konyhában is rendet kellett raknom. Na és persze ki ne hagyjam a vacsorafőzést.

Hát hogy a fenébe ne csináltam volna semmit!

Az egyetemet maximális pontszámmal fejeztem be, neves lapok közölték az írásaimat, díjakat nyertem…most meg fogalmam sincs, hogy hogyan kell kiszedni a szőnyegből a répalé pecséteket.

Korábban a politikáról is szívesen beszéltem, kiálltam a véleményem mellett, most pedig arról értekezem, hogy melyik pelus vált be nálunk.

És a szókincsem mindjárt 5 szóból tevődik össze.

Szóval a férjemnek határozottan azt feleltem: Igen, ma is sok mindent csináltam! És az életem két legnagyobb értelmét és eredményét tarthatom nap mint nap a karjaimban. A nagy kihívás, hogy felneveljem őket, hogy boldogok és jó emberek legyenek. Számomra most ők jelentik a boldogságot és az elégedettség érzését.

Anyának lenni valóban egy csodaállapot!

Forrás: filantropikum.com

2015. október 24. (szombat), 18:47