A férjem elvesztése után olyan volt az életem, mint egy irányíthatatlan hajó. A napok összefolytak, és lehetetlennek tűnt új célt találni.

A férjem elvesztése után olyan volt az életem, mint egy irányíthatatlan hajó. A napok összefolytak, és lehetetlennek tűnt új célt találni.

/Kata története egészen különleges fordulatokat vett, miután ötvenes éveiben úgy döntött, hogy újra előveszi a korábban megszerzett pszichológiai diplomáját\./

Bár sosem gondolta volna, hogy egy IT startupnál fog kikötni Budapesten, mégis ott talált magának gyakornoki munkát. Ez az új kezdet sok kihívással járt, különösen, mert fiatal főnöke, Zoltán, nem volt kifejezetten nyitott az emberekkel való törődésre.

Egy váratlan lehetőség.

Kata nehezen találta a helyét az új munkahelyen, hiszen Zoltán, a 28 éves vezető, teljesen a számokra és a növekedésre koncentrált, az emberek viszont másodlagosak voltak számára.

Az első megbeszélésükön Kata óvatosan felvetette, hogy erősíteni kellene a csapaton belüli kapcsolatokat.

„Kiegyensúlyozottságra lenne szükség” – javasolta Kata.

Zoltán azonban félbeszakította: „Te gyakornok vagy, igaz? Akkor csak figyelj és ismételj.”

Kata elkeseredett, és azon tűnődött, vajon tényleg túl öreg-e ehhez az új világhoz. Szüksége volt valakire, akivel megbeszélheti a problémáit, így felhívta legjobb barátját, Pétert.

Baráti tanács.

Péter mindig támogatta Katát, különösen azokban az időkben, amikor a férje halála után még az ágyból sem tudott kikelni.

 Ezúttal is hasznos tanácsot adott neki:

„Emlékszel arra az érzelmi támogatási programra, amit a diplomád megszerzéséhez írtál? Szerintem felhasználhatnád itt is, mint csapatépítő eseményt.”

Kata először bizonytalan volt, de végül úgy döntött, hogy bemutatja az ötletet Zoltánnak.

Bár a fiatal főnök eleinte nem mutatott nagy lelkesedést, beleegyezett, hogy kipróbálják.

Ármány a háttérben.

Kata elkezdte szervezni a csapatépítőt, de Lilla, az egyik kolléganője, különösen furcsán viselkedett. Felajánlotta, hogy segít a logisztikában, de hamar kiderült, hogy hátsó szándékai voltak. A csapatépítés napján Kata megérkezett a helyszínre, és megdöbbenve tapasztalta, hogy semmi nincs előkészítve.

 

Egy hívásból derült ki, hogy Lilla megváltoztatta a helyszínt, és mindezt azért, hogy Katát alkalmatlannak tüntesse fel Zoltán előtt.

„Ez egy szabotázs volt” – döbbent rá Kata, de nem hagyta, hogy ez meghiúsítsa a terveit.

Improvizáció és siker.

Kata gyorsan átszervezte az eseményt a saját otthonába, ahol meghitt környezetet teremtett a csapatnak. Péter is segített, hogy minden zökkenőmentesen menjen. A dolgozók hamar feloldódtak, és az esemény sokkal jobban sikerült, mint bárki várta volna.

Zoltán, aki mindig rideg és távolságtartó volt, végre mosolyogni kezdett, és rájött, mennyire fontos a csapatkohézió.

Lilla azonban nem hagyta annyiban, és megpróbálta Katát ismét kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy titokban Zoltán dokumentumait keverte a dolgaiba.

Fordulat és megbékélés.

Zoltán eleinte Katát hibáztatta, de Lilla végül beismerte a tettét. A bocsánatkérése és Zoltán nyílt elismerése után Katát nemcsak tisztára mosták, hanem elő is léptették: a vállalat érzelmi támogatási és csapatépítési vezetőjévé nevezték ki.

„Ez az esemény mindannyiunknak megmutatta, hogy az emberek közötti kapcsolat ugyanolyan fontos, mint a számok és az eredmények” – mondta Zoltán az új pozíció bejelentésekor.

Kata rájött, hogy az élet nehézségei ellenére mindig van lehetőség az újrakezdésre, és hogy tapasztalatai segíthetnek másokon is.

Tanulság.

• Az életkor nem akadálya az újrakezdésnek. Kata bebizonyította, hogy a tapasztalat értékes erőforrás.
• A csapatmunka és az emberek közötti kapcsolat mindig fontosabb, mint a hideg számok.
• A nehézségek leküzdése és az improvizáció képes még a legrosszabb helyzeteket is jóra fordítani.

Ez a történet inspirációt nyújthat mindazok számára, akik úgy érzik, hogy az életük zsákutcába került. Soha nem késő új célt találni és újra kezdeni.

2024. december 08. (vasárnap), 09:33