A férjem hazudott nekem !!Két évig fizettem a lakbért – aztán rájöttem, hogy a férjem és az anyja zsebeli be az egészet! ?? Amikor Tamással összeházasodtunk, megállapodtunk, hogy mindent 50-50%-ban osztunk meg, beleértve a lakbért is. Ő találta a lakást, mondta, hogy 400 ezer forint a havi bérleti díj, és minden hónapban átadtam neki a 200 ezer forintos részemet, amit ő állítólag a "főbérlőnek" utalt tovább. Két éven át azt hittem, minden rendben van. Egészen egy decemberi estéig. Aznap este beszélgetni kezdtem egy szomszédommal a liftben. Kellemesen csevegtünk, amíg egy ártatlannak tűnő megjegyzés el nem hangzott, ami szó szerint felforgatta az életemet: ? "Ó, te is Lujza és Tamás lakásában laksz, igaz?" Lujza. Mint Tamás ANYJA. Megdermedtem. Összezavarodva visszakérdeztem, mire gondol. A szomszéd teljes ártatlansággal, lelkesen folytatta: ? "Igen, Tamás anyukája évekkel ezelőtt vette meg azt a lakást! Egy ideig kiadta, aztán Tamás az exével költözött be. És most ti!" A vér megfagyott az ereimben. Én nem lakbért fizettem. Én Tamásnak és az anyjának tömtem tele a zsebeit két éven keresztül! Összesen 4,8 millió forintot adtam át nekik – anélkül, hogy tudtam volna. Alig bírtam bejutni a lakásba, a kezem remegett a dühtől. De nem robbantam fel. Nem. Én más tervet szőttem. Megvártam, míg Tamás hazaért, majd a legártatlanabb hangomon megkérdeztem: ? "Drágám, mikor is kell fizetni a lakbért?" ? "December 28-án," válaszolta gondtalanul. Tökéletes. A következő két hétben úgy tettem, mintha minden rendben lenne. Nevettem a viccein, vacsorát főztem, mintha semmi sem történt volna… De a háttérben? Éppen a tökéletes bosszút készítettem elő! ??⬇️ A teljes történet megható fordulatokat tartogat, amit az olvasók a kommentekben találhatnak meg.
A férjem hazudott nekem – a lakbér, amit fizettem, egyenesen hozzá és az anyjához ment.
Hirdetés
Megtanítottam őket, hogy velem nem lehet packázni!.
Első rész.
Azt mondják, nincs nagyobb harag, mint egy megcsalt nőé. De ők még nem találkoztak olyan nővel, akit a saját férje és anyósa két éven át szándékosan meglopott.
/Én hiszek az igazságban\./
Azt hittem, a férjem, Tamás, és én is így gondolkodunk. Azt hittem, van egy szilárd alapunk, egy közös jövőnk. Két éve fizettem a lakásunk bérleti díjának felét, ahogyan megbeszéltük. Én az én részem, ő a sajátját.
De aztán egy nap, egy teljesen ártatlannak tűnő beszélgetés mindent megváltoztatott.
Az elején minden tökéletesnek tűnt. Tamás találta az albérletet.
– Drágám, ezt a helyet látnod kell! – hívott fel izgatottan egy délután. – Tökéletes nekünk!
– Milyen szempontból tökéletes? – kérdeztem mosolyogva.
– Két hálószoba, modern konyha, és ott az a kis erkély, amit mindig szerettél volna! Ráadásul csak 400 ezer forint havonta!
Úgy mutatta be a lakást, mint egy kisgyerek, aki élete legjobb ajándékát kapta.
– Kettéosztjuk, fejenként 200 ezer. Ahogy terveztük! – ölelt át a teraszon állva. – Ez az első igazi otthonunk!
– Tökéletesen hangzik.
A papírok rendben voltak, minden hivatalosnak tűnt. Nem voltak gyanús jelek, nem volt semmi árulkodó nyom.
Aztán elérkezett egy teljesen átlagos decemberi este, és az életem egy pillanat alatt darabokra hullott.
Egy hosszú műszak után léptem be a társasház liftjébe, a lábaim sajogtak a magas sarkúmban.
A lift az ötödik emeleten megállt, és Bea, a fiatal szomszéd lány mosolyogva beszállt mellém.
– Szia! – köszönt vidáman, majd oldalra billentette a fejét. – Ó, már tudom, ki vagy! Te laksz Lujza és Tamás lakásában, igaz?
Az agyam azonnal leblokkolt.
– Lujza?
– Igen, Tamás anyukája. Ő és a fia évekkel ezelőtt vették meg azt a lakást, amikor a ház épült.
Mintha a világ megszűnt volna körülöttem létezni.
– Vették?
– Persze, mindig erről beszélt a lakógyűléseken. Annyira büszke volt rá, milyen jó befektetés! Azt mondta, még az előző bérlők is jól fizettek.
A levegő elfogyott a tüdőmből.
– Milyen bérlők?
Bea zavartan elhallgatott.
– Ó… szóval nem tudtad? Tamás egyik exbarátnője is ott lakott vele. De az a kapcsolat nem tartott sokáig… Azt hittem, te is tudod!
Mintha jeges vízzel öntöttek volna le.
Tamás és az anyja birtokolta a lakást, amire én két éve bérleti díjat fizettem?
Ahogy hazaértem, az ujjaim remegtek a kulcsom körül.
Tamás évek óta hazudott nekem. Elhitette velem, hogy albérletben élünk, miközben a saját lakására fizettem bérleti díjat.
Két év alatt összesen 4,8 millió forintot adtam neki – és mindezt az anyjával felezte meg.
A szívem hevesen vert, az ujjaim elfehéredtek a dühömben.
De nem kezdtem el sírni.
Nem voltam összetörve.
Dühös voltam.
És eldöntöttem: Tamás meg fogja tanulni, hogy engem nem lehet ilyen könnyen átverni.
Aznap este minden apró részletet kiderítettem. Az ingatlan-nyilvántartás nyilvános, így könnyedén megtaláltam a tulajdoni lapot.
Tamás és az anyja, Lujza nevén volt a lakás.
Két éve néztem a szemébe, és azt hittem, szeret.
Pedig csak a pénzemet szerette.
Aznap este, amikor az igazság kiderült, csak egyetlen emberhez fordulhattam.
– Éva, el sem hiszed, mit tudtam meg!
– Mi történt? – kérdezte a legjobb barátnőm aggódva.
– Tamás és az anyja birtokolja a lakást, amire én évek óta fizetek!
– MI?!
– Pontosan! Két év alatt 4,8 millió forintot szedtek ki belőlem.
– Úristen, ezt nem hagyhatod ennyiben!
– Ne aggódj, Éva. – suttogtam. – Nem is fogom.
Másnap reggel, mintha mi sem történt volna, édes mosollyal ébresztettem Tamást.
– Drágám, anyukád hívott, vasárnap vacsorázni hív minket. Süssük meg azt a karamellás süteményt, amit annyira szeret, mit szólsz?
Tamás boldogan felnevetett.
– Te vagy a legjobb feleség, komolyan!
Én pedig rámosolyogtam, de a fejemben már kész volt a terv.
Ezek voltak a játék utolsó napjai.
És amikor elérkezett a végjáték, minden egyes fillért visszavettem tőlük.
A férjem hazudott nekem – a lakbér, amit fizettem, egyenesen hozzá és az anyjához ment. Megtanítottam őket, hogy velem nem lehet packázni!.
Második rész.
Vasárnap este már ott ültünk Lujza konyhájában.
A vacsoraillat betöltötte a teret, Tamás és az anyja pedig vidáman nevetgéltek, mintha semmi sem történt volna. Mintha nem csaltak volna meg évekig, és nem lopták volna el tőlem a pénzemet.
De én mosolyogtam.
Olyan kedves és bájos voltam, mint még soha.
– Drága Lujza, olyan finom ez a rakott krumpli! – dicsértem meg, miközben kanalaztam egy falatot.
– Örülök, hogy ízlik, kicsim! – felelte, majd egy büszke pillantást vetett Tamásra. – Jó férjet választottál magadnak!
Ó, ha tudnád…
Tamás megszorította a kezemet.
– Én is szerencsés vagyok, hogy ilyen feleségem van.
Még hogy szerencsés? Én fizettem a lakbér felét KÉT ÉVEN ÁT, miközben neki egy fillérjébe sem került a lakás!
De én nem jöttem el ma este veszekedni.
Megjöttem bosszút állni.
A nagy tervem egyszerű volt.
Először is, a következő hónap lakbérét időben odaadtam Tamásnak.
– Készpénzben szeretném odaadni, nehogy gond legyen az utalással. – mosolyogtam.
Ez volt az első lépés.
A második lépés a közös bankszámlánk kiürítése volt.
Aznap délután bementem a bankba, és minden egyes forintot leemeltem.
– Elnézést, kisasszony, biztos ebben? Ez az összeg a közös számláról jön le.
– Igen, teljesen biztos vagyok.
A pénzt átutaltam a saját új számlámra. Egy új lakásra, amit az ő pénzéből fogok kifizetni.
Mert ha már én fizettem két évig egy lakást, ami az övé volt, akkor most ő fizet nekem egy újat.
December 28-a volt a döntő nap.
Tamás elment dolgozni, én pedig akcióba léptem.
Összepakoltam mindent, ami az enyém volt.
- A ruháimat.
- A bútorokat, amiket én vettem.
- Még a kávéfőzőt is, amit annyira szeretett!
Nem hagytam ott semmit.
A lakás teljesen üres lett.
Az utolsó dolgom az volt, hogy egy borítékot ragasztottam a bejárati ajtóra.
Benne egy levél. Egy utolsó üzenet.
Este, amikor Tamás hazaért, csak az üres lakást találta.
A kanapé eltűnt. A tévé eltűnt. Minden eltűnt.
Kivéve egyetlen dolgot.
A levelemet.
Drága Tamás,
Remélem, élvezed a SAJÁT lakásodat.
Két évig fizettem a lakbért, miközben te és az anyád a pénzemen gazdagodtatok. Szóval most visszavettem, ami az enyém.
Az új lakásom januári bérleti díját már kifizetted – köszönöm szépen!
És ne is próbálj hívni. Le vagy tiltva.
Sikerekben gazdag új évet kívánok!
Üdv: Dóra
Majd végleg kiléptem az életéből.
Egy hét múlva egy boltban összefutottam Lujzával.
Úgy nézett ki, mintha egy évtizedet öregedett volna.
– Dóra, kérlek, beszélj velem! – kapott a bevásárlókosaram után.
– Beszélni? Mire fel?
– Tamás teljesen kikészült. Ivásnak adta a fejét, lefogyott…
– Ó, hogy sajnálom! – feleltem, majd a szemébe néztem. – Ja, nem.
– Nem akartunk rosszat!
Felnevettem.
– Nem akartatok rosszat? Két évig loptatok meg!
Lujza hangja elcsuklott.
– Tamás hajlandó megbeszélni veled a dolgokat.
– Ó, de aranyos. – mosolyogtam. – Tudod, mit mondj neki?
– Mit?
– Hogyha nem írja alá a válási papírokat és nem fizeti vissza MINDEN filléremet, akkor feljelentem mindkettőtöket.
Lujza elsápadt.
– Te ezt nem gondolod komolyan!
– Ó, dehogynem.
Megfordultam, és ott hagytam.
Három hónappal később egy üveg pezsgővel ültem az új lakásom nappalijában.
Előttem a frissen aláírt válási papírok.
Tamás beleegyezett mindenbe.
- Visszafizette a 4,8 millió forintot – kamatostul.
- Lujza eladta a lakást, és vidékre költözött.
A telefonom rezgett.
Egy üzenet:
"Láttam ma Tamást. Úgy néz ki, mint egy roncs. Lujza is elköltözött. A társasház lakógyűlései sosem lesznek már a régiek!"
Én pedig csak mosolyogtam.
Felnéztem az új lakásom ablakára, és tudtam, hogy végre szabad vagyok.
Tamás aznap este 27-szer próbált hívni.
Nem vettem fel.
Lujza is próbálkozott.
Ő is le volt tiltva.
A barátok üzenték, hogy Tamás mindenkinek panaszkodik, hogy elloptam a pénzét.
Az irónia csodálatos.
Bűntudatom volt?
Nem egy percig sem.
Mert két évig én voltam az átvert fél.
Két évig ők loptak tőlem – most én vettem vissza mindent, ami az enyém volt.
És most én voltam az, aki nevetett.
Tanulság: Ha egy férfi átver, mutasd meg neki, hogy nem veled játszik..
A legjobb bosszú?
Nem az, hogy továbblépsz.
Hanem az, hogy biztosítod, hogy soha ne felejtse el, milyen érzés egy okos nő haragja.
2025. május 07. (szerda)
