Ungváron született egy fiú 1965 májusának elején, akit Bódi Lászlónak hívtak. /Akkor még senki sem gondolta volna, hogy egyszer majd egy egész ország ismeri meg a nevét – vagy inkább azt a becenevet, amely végül híresebb lett a sajátjánál\./
Hirdetés
A család később Kisvárdára költözött, itt nőtt fel, itt kezdett el érdeklődni a zene és a versek iránt. Csendes, figyelő természetű gyerek volt, aki inkább figyelte az embereket és a világot maga körül, mintsem hangosan a középpontba akart volna kerülni.
A barátai már fiatalon tudták róla, hogy különös érzéke van a szavakhoz. Verseket írt, gondolatokat jegyzett le füzetekbe, és közben gitározni tanult. Egyik első zenekarukat tréfásan Cipőfűzőnek nevezték el.
Hirdetés
Innen született az a becenév, amely végül örökre rajta maradt. A barátai egyszerűen csak Cipőnek hívták, és később már mindenki így ismerte az országban.
A nyolcvanas évek elején történt egy olyan pillanat, amely sokak szerint eldöntötte a sorsát. Egy sárvári diákköltő-találkozón vett részt, ahol a fiatalok felolvasták a verseiket. Cipő is felállt, és elmondta az egyik saját szövegét. A hallgatók között ott volt Bródy János is. Amikor meghallotta a sorokat, azonnal felfigyelt a fiú különös, egyszerre egyszerű és mély gondolataira, és azt mondta neki, hogy ezekből a szövegekből daloknak kellene születniük.
Hirdetés
Ez a mondat sokat jelentett Cipőnek, mert megerősítette abban, hogy a zene és a költészet együtt lehet az ő útja.
Fiatal zenészként sok minden inspirálta. Különösen nagy hatással volt rá a Beatles. Órákon át hallgatta a lemezeiket, és gitáron próbálta eljátszani a dalaikat. Egyszer később azt mondta egy interjúban, hogy ha nincs a Beatles, lehet, hogy ő sem lesz zenész. Ezek a dallamok és hangulatok valahol mélyen benne maradtak, és később a saját dalain is érezhető volt az a különös, egyszerre melankolikus és reményteli hangulat.
1990-ben néhány zenésztársával megalapította a Republic zenekart.
Hirdetés
Akkor még senki sem tudta, hogy ezek a dalok hamarosan az egész országban ismertté válnak. A koncerteken egyre többen énekelték velük együtt a refréneket, és Cipő lassan az egyik legismertebb dalszerző lett Magyarországon. Mégis megmaradt annak a csendes embernek, aki inkább figyelte a világot, mintsem a reflektorfényben élvezte volna a hírnevet.
A dalai sokszor egyszerű történetekből születtek. Például a „67-es út” című szám sem valami kitalált helyről kapta a nevét. Ez egy valódi főút Somogy megyében.
Hirdetés
Cipő sokszor járt arra koncertek miatt, és az utazások hangulata, az út menti táj, a hosszú éjszakai buszozások mind belekerültek a dalba. Később a rajongók annyira megszerették a számot, hogy az út mellett még emlékhelyet is létrehoztak.
Sok dalát meglepően gyorsan írta. A zenésztársai mesélték, hogy néha egyetlen este alatt megszületett egy teljes dal. A „Szállj el kismadár” alapötlete például szinte egyik pillanatról a másikra jött. Cipő gyakran mondta, hogy a legjobb dalokat nem lehet erőltetni.
Hirdetés
Azok egyszer csak megérkeznek, mintha valahonnan kívülről jönnének.
És volt egy pillanat az életében, amely különösen jól mutatta, milyen messzire jutott az a kisvárdai fiú, aki valaha csak verseket írt a füzetébe. Amikor már ismert zenész volt, egy olyan legendával állhatott egy színpadon, mint Koncz Zsuzsa. Együtt énekelték a „Csodálatos világ” című dalt, amelynek zenéjét és szövegét Cipő írta. Amikor a két hang összeolvadt a színpadon, sokan érezték, hogy ez valami különleges pillanat. Hiszen Koncz Zsuzsa a magyar könnyűzene egyik nagy alakja volt, akinek dalain generációk nőttek fel, és most egy fiatalabb dalszerzővel énekelt duettet.
Hirdetés
A „Csodálatos világ” azóta is sokak számára ismert és szeretett dal lett, és amikor felcsendül, sokan azonnal felismerik.
Hiába lett híres, a személyisége alig változott. Nem szerette, ha sztárként kezelik. A koncertek után sokszor órákig beszélgetett a rajongókkal, autogramot adott, történeteket hallgatott meg. A zenekari turnékon pedig gyakran ugyanúgy pakolta a hangszereket a buszba, mint bárki más a csapatból. Nem volt benne semmi fellengzősség, inkább egyfajta nyugodt szerénység jellemezte.
Egyszer egy interjúban megkérdezték tőle, hogy mit gondol a saját sikereiről. Ő csak mosolygott, és azt mondta: ő tulajdonképpen csak dalokat ír. A többit az emberek teszik hozzá. Talán éppen ezért történhetett meg az, hogy amikor egy Republic-dal első sorai megszólalnak valahol, az emberek szinte automatikusan elkezdik együtt énekelni.
Így lett egy ungvári születésű, csendes fiúból olyan dalszerző, akinek a dalai lassan már közös emlékekké váltak. És talán igaza volt abban, amit egyszer mondott: egy dal addig él, amíg valaki énekli. Cipő dalait pedig még ma is sokan éneklik.
2026. március 11. (szerda), 07:31
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
